Ne félj, te kicsiny nyáj! – Húszéves a szolyvai református gyülekezet

Szerző: | 2015.09.01., 10:48 | Hitélet

Az iskola és a templom közösség- és nemzetmegtartó erejét igen gyakran és igen sokan hangoztatják. Ennek igazát valójában azok tudják megerősíteni, akiknek nincsenek ilyen intézményeik, vagy megszüntették azokat, s újra kellett indítani. A szolyvai református magyarok élni, hinni, megmaradni akarása példaként állhat a kisebbségi létben, de tömbmagyarságban élők számára is.
Magyarnak, református magyarnak megmaradni a szórványban – igazi kihívás. Ez a maroknyi magyar reformátusság a 90-es évek elején – mint ahogy Marton Árpád lévita, a szolyvai református gyülekezet jelenlegi lelki vezetője fogalmazott – imádkozni kezdett. Légy segítségül nékünk, fohászkodtak az Úrhoz. És az imák meghallgatásra találtak: nagyon sokan újjászülettek azóta, a hitoktatásnak, vasárnapi iskolának, nyári táboroknak, a rendszeres istentiszteleteknek köszönhetően fiatal szívek fogadták be Jézus Krisztust, idősek találtak megnyugvást az Úr közelségében. Az elmúlt vasárnap pedig ünnepi istentiszteletre hívogattak, hogy együtt adjanak hálát az elmúlt húsz év áldásaiért.
A hálaadó istentiszteleten Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) főjegyzője igehirdetésében azt hangsúlyozta, hogy bármilyen ellenség is áll velünk szemben, ha Istennel indulunk ellene, akárcsak Dávid Góliát ellen, győzni fogunk. Ennek ékes bizonyítéka a szolyvai református gyülekezet, akik mertek nagyot álmodni, s annak megvalósulásáért – az élő Istenre tekintve – imádkozó szívvel tettek is. S a második világháború után megszűnt intézmények helyett lett ismét magyar óvodájuk, iskolájuk, református gyülekezetük. Ez is bizonyíték arra, hogy ha jövőt akarunk, akkor csak az élő Istenre tekintsünk!
Ez a közösség már vegyes házasságban él, de őrzi református gyökereit, ha a magyar nyelvet már nem is mindenki beszéli. Nem véletlen hát, hogy Szolyván ukrán nyelvű református gyülekezet is létesült, akik az elmúlt években templomot építettek. Vezetőjük, Vjacseszlav Murza Rovnó megyéből származik, aki az ünnepségen beszámolt arról, hogy a második világháborúig Rovnó megyében 700 lelkes református gyülekezet volt, s annak bezárását követően is voltak – akárcsak az ő nagyapja –, akik a családban a szovjet-ateista rendszerben is továbbadták a tiszta református vallást. Így maradhatott fenn ott is a reformátusság, akik a rendszerváltást követően Rovnóban templomot építettek. Akkor annak munkálataiban nagy segítséget nyújtottak a kárpátaljaiak, Horkay László vezetésével a nagydobronyiak. Az akkori püspök hívására érkezett ő Szolyvára, lett az ukrán gyülekezet pásztora, itt alapított családot: felesége szolyvai születésű, csongori felmenőkkel rendelkező nő.
Mint azt Plutyinszka-Gerzsenyi Ibolya óvodavezető, a helyi magyar református gyülekezet motorja elmondta, a gyülekezet a magyar óvoda épületében működik. Az épület korábban a szolyvai vegyigyár óvodája volt, s 1998-ban – sok-sok utánajárást követően – a Kárpátaljai Református Egyházkerület tulajdona lett, azzal a feltétellel, hogy az épületben továbbra is gyermekintézmény fog működni. Itt kezdte meg munkáját később a magyar iskola, és itt alakították ki a gyülekezeti termet is. Gerzsenyi Ibolya a gyülekezet elöregedéséről is szólt. A gyermekeinknek nem adhatunk hitet, de hinteni kell a magot, s imádkozni, hogy az jó talajba hulljon, mondta.
A gyülekezet történetét ezúttal Horkay László lelkész, a KRE korábbi püspöke ismertette részletesen. Aki a „Mindeddig megsegített az Úr” (1Sám 7, 12) és a „Ne félj, te kicsiny nyáj” (Lk 12, 32) igével bátorította a szolyvai gyülekezetet és azokat, akik eljöttek, hogy velük együtt ünnepeljenek. Hálát adott az eltelt 20 évért, a megtért lelkekért, azokért a fiatalokért, akik az itteni magyar iskolát elvégezve a Nagydobronyi Református Líceumban, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán illetve magyarországi és az ungvári egyetemen folytatták tanulmányaikat. Hálát adott Istennek azért is, hogy mindenkor vezetett ide olyan igehirdetőket, akik igaz hittel hirdették az evangéliumot e kicsiny gyülekezetben.
Szokolova-Mitro Henrrietta, a magyar iskola tanára hálatelt szívvel számolt be arról, hogy egyre növekszik a tanulói létszám. Egyben szomorúan konstatálta, hogy most pedagógushiány miatt került veszélybe a magyar oktatás. Arra kérte a jelenlévőket, hogy próbáljanak tanerőt küldeni, hogy eddigi munkájuk ne legyen hiába.
Nem vagyunk egyedül, ha az Úr kezébe tesszük életünket – fogalmazott Nagy Béla, a KRE főgondnoka, aki a krisztusi szeretet gyakorlására, összefogásra szólított fel mindenkit. Köszöntötték a jubiláló gyülekezetet a dunakeszi, a kelenföldi, a budapesti erdélyi református gyülekezet küldöttségeinek vezetői. Ezek a gyülekezetek egyébként jelentős mértékű segítséget nyújtottak a szolyvaiaknak az épület illetve a gyülekezeti terem felújításához, az óvoda, iskola működtetéséhez. Isten áldását kérte és Isten igéjével bátorította a jubiláló gyülekezetet Bátori József, az Ungi Egyházmegye presbitere és Misák Viktor, az ungi presbiterszövetség elnöke. Minden segítségért köszönetet mondott a gyülekezet gondnoka.
A hálaadó istentiszteletet még meghittebbé tette a nagydobronyiak Horkay László vezette énekkarának, illetve a helyi óvodásoknak és iskolásoknak az énekszolgálata. Dávid Árpád egykor itt is szolgálatot teljesítő lelkész záró áhítatát követően gazdagon terített asztal mellett beszélgethettek, ismerkedhettek a háziak és a vendégek.

Marton Erzsébet

Pin It on Pinterest

Share This