Orando et laborando – imádkozva és dolgozva

Sokféleképpen jellemezhetjük azt a helyzetet, amelyben élünk 2017 Kárpátaljáján. Visszatérve az elcsépelt, de újra aktuálissá váló közhelyhez, elmondhatjuk, hogy a helyzet válságos, de nem reménytelen. Beszélhetünk a családok széthullásáról, a külföldön munkát vállaló életerős lakosságról, a harminc százalékos inflációról, az árak elszabadulásáról és még rengeteg olyan problémáról, amellyel meg kell birkóznunk a mindennapok realitásában. Ráadásul magyar nyelvű kisebbségként különösen nehezen éljük meg az új oktatási törvény megszületését és törvényerőre lépését, főleg az ominózus hetedik cikkely miatt.

Ebben a helyzetben egyre többen fordulnak a vallási közösségek felé, és teszik fel a kérdést: „Mit tesz ilyenkor az egyház?” A válasz pedig legtöbbször bibliai alapon annyi, hogy az egyház a helyén van: imádkozik, Isten elé viszi a kialakult helyzetet, az országot, vezetőivel és polgáraival együtt. Küldetéstudatát és identitását vesztené el az egyház, ha nem ezt tenné, hiszen ezzel maga Jézus Krisztus bízta meg: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Máté 7,7).

Szomorúan látom, hogy az utca emberének ez a legtöbb esetben nem elég. Határozott társadalmi kiállást, „kézzelfogható segítséget” várnak a gyülekezetektől és a hívő néptől. Istennek hála, a református felekezet ezzel a segítséggel sem marad adósa senkinek. Ahogy a Debreceni Református Kollégium jelmondata összefoglalja – Orando et laborando, azaz imádkozva és dolgozva kívánjuk szolgálni Jézus Krisztust.

Ennek a szolgálatnak a részeként a Nagyszőlősi járás négy településén enyhíthettük az iskolák helyzetét, ahol hiánycikknek számítottak egyes magyar nyelvű tankönyvek. Szőlősgyula, Akli, Feketeardó és Csepe falvaiban az Ukrajnai Keresztyén Partnerség és a beregszászi Kálvin Nyomda segítségével a református gyülekezetek átadhattak az iskolák számára csaknem kétszáz darab tankönyvet. A könyveket főleg alsós gyerekek fogják használni, de a hetedikes és nyolcadikos osztálynak is jutott belőlük, mivel a számukra szükséges tankönyvekből sem volt elegendő mennyiség a könyvtárakban.

A reformáció évében fontos újra tudatosítanunk, hogy az imádsággal együtt jár a tevékeny közreműködés közvetlen környezetünk életének megjobbításában. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ha megtesszük a szükségeset, ami tőlünk telik, Isten megteszi azt is, amit mi már nem vagyunk képesek megtenni. Imádkozva és dolgozva pedig reménykedhetünk abban, hogy Gondviselő Istenünk napról napra megsegít minket életünkben, szolgálatunkban.

Laskoti Zoltán
Kárpátalja.ma