Váratlan virágzás
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. ” Prédikátor 3:1-3
A konyhai mosogatónk mellett áll egy kis cserép orchidea. A férjem állandóan megjegyzi, milyen lassan fejlődik ezekben a téli hetekben.
Ami öt szorosan zárt, zöld bimbóként indult, az lassan átalakult, és végül egy gyönyörű fehér virágcsokorrá nyílt, finom rózsaszín középrésszel.
Ezt a növekedést figyeltem, miközben bénító szorongással küzdöttem, harcot vívtam a gondolataimmal, és közben görcsösen kapaszkodtam Isten Igéjének igazságába. Ezek a szirmok a sivár téli időben arra emlékeztetnek, hogy ahogy ezek a kis bimbók, úgy én is valami jó felé tartok.
A gyógyulás gyakran lassú, sokszor szinte észrevehetetlen. Mégis: tudunk figyelni, várni, észrevenni az apró változásokat.
A gyógyulásom útján néhány dolgot megértettem:
1. A gyógyuláshoz idő kell.
A Prédikátor 3:1–3 ezt mondja:
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak: ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak, ideje van az ültetésnek és ideje a kiszaggatásnak, ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje van a bontásnak és ideje az építésnek …”
Ahogy az orchidea virágba borul, Isten is sokszor egy természetes, napról napra haladó folyamatban végzi el a munkáját. Sokszor észre sem vesszük a változást, csak akkor, amikor feltűnik, hogy valami már más: egy kicsit több energiánk van, tisztábban gondolkodunk, vagy több jó dolgot tudunk elvégezni anélkül, hogy közben elárasztana a túlterheltség érzése.
2. A gyógyulás nem egyenes vonalú.
A 147. zsoltár 3. verse azt mondja, hogy Isten „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket”. Ő elhozza a gyógyulást így vagy úgy, de ez nem mindig folyamatos, felfelé ívelő haladás. Visszaesés és emelkedés, kétely és hit, aggodalom és bölcsesség – ez a kettősség végig ott szövődik a várakozásban, az életben. Ha egy nap mélyponton vagy, az nem törli el azt a fejlődést, amit addig elértél.
3. A gyógyulás olyan módon is történhet, amire nem számítunk.
Ézsaiás 55:8–9 azt mondja, hogy a mi útjaink és Isten útjai nem ugyanazok. Nézz vissza, honnan hozott ki téged Isten; figyeld meg, hogyan volt jelen és hogyan munkálkodott az életedben, és kapaszkodj ebbe. A gyógyulás történik – még akkor is, ha a formája meglepő.
Bármi is a te utad, a lényege ez: a gyógyulás a Gyógyítóra mutat. Végül ide érkezik meg a szívünk, ha a szenvedésben Őt keressük, és megpróbálunk a gyökerekig leásni. Isten a mi horgonyunk, a mi napfényünk, emlékeztetőnk arra, hogy mi – vagy inkább ki – az, aki igazán számít.
Akármilyen is a gyógyulás, Isten ott van mindennek a közepén.