Diákpresbiterek avatása a Péterfalvai Református Líceumban
„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.”
(1Timóteus 4,12)
Ünnepi alkalomra gyűlt össze szeptember 28-án a Péterfalvai Református Líceum közössége: ezen a napon iktatták be ünnepélyes keretek között az intézmény új diákpresbitereit.
Az esemény közös istentisztelettel kezdődött, amelyen Kardos Ágnes lelkészigazgató hirdette Isten igéjét. Igehirdetésében arra bátorította a fiatalokat, hogy merjék vállalni hitüket, álljanak bátran Isten mellett, és életükkel, cselekedeteikkel is tegyenek bizonyságot az Ő szeretetéről.
Kiemelte: a hívő ember életét a környezete sokszor mintegy „nagyítóval nézi”, ezért annak, aki nyíltan vállalja hitét, erre is fel kell készülnie. A keresztény élet ugyanakkor nem jelent hibátlanságot. Sem azt, hogy az ember soha nem téved, hanem azt, hogy képes felismerni és őszintén elismerni hibáit, bocsánatot kérni értük, majd Isten útmutatását keresve továbbhaladni. Különösen fontos útravaló ez azoknak a fiataloknak, akik diákpresbiterként nemcsak feladatot vállalnak, hanem társaik előtt példát is szeretnének mutatni.
A leendő diákpresbitereket Páva Judit igazgató is köszöntötte. Szavaiban hangsúlyozta, hogy a diákpresbiteri szolgálat egyszerre megtiszteltetés, lehetőség és felelősség.
„Kívánom, hogy Isten adjon vágyakozó szívet, erőt, kitartást és tegyen alkalmassá benneteket a szolgálatra. Ha az Ő igéjére figyeltek, nem érhet benneteket váratlan helyzet, mert egyengetni fogja utatokat”
– bíztatta az igazgató a diákokat.
A fogadalomtétel meghitt pillanatai után az új diákpresbiterek átvették emléklapjaikat, majd a jelenlévők közösen kérték Isten áldását szolgálatukra. Az áldásosztásban Kardos Ágnes lelkészigazgató, Seres János, az intézmény egykori lelkészigazgatója, valamint Mészár István lelkipásztor szolgált.
A beiktatott fiatalokhoz Seres János lelkész is szólt. Útravalóként egy olyan értéket helyezett a szívükre, amely a szolgálat és a keresztény élet egyik legfontosabb alapja: a hűséget. Arra biztatta őket, hogy maradjanak hűségesek Istenhez, vállalt feladataikhoz és ahhoz a közösséghez, amelyben szolgálatra kaptak elhívást.
Az ünnepi alkalomnak egy másik szép mozzanata is volt: a nyolcadik osztályos tanulók ezen a napon vehették át saját Bibliájukat. Az együttlét közös énekléssel és hálaadással zárult.
A diákpresbiteri szolgálat jóval több egy iskolai megbízatásnál. Lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok már diákéveik alatt megtapasztalják, mit jelent felelősséget vállalni másokért, közösséget építeni, társaik felé szeretettel fordulni, és hitüket nemcsak szavakban, hanem tettekben is megélni.
Az előttük álló út bizonyára tartogat majd kihívásokat is, ám a beiktatáskor elhangzott üzenetek mind ugyanabba az irányba mutattak: hit, hűség, felelősség és szolgálat. Olyan értékek ezek, amelyek nemcsak a diákpresbiteri megbízatás idején, hanem egész életük során biztos kapaszkodót jelenthetnek.
Bocskor Zita