Régi idők nagyböjti gondolatai: 11. nap

Sipos A. Félix ferences szerzetes nagyböjti tanítása 1895-ből.

„Van mindene az emberiségnek, csak lelki nyugalma, boldogsága nincs, mert Istene sincs – megtagadta. Büszke gőgjében fellázadt ellene a megtévedt ész és szaműzni akarta őt égi trónjáról, a szép csillagos egekből, mintha jogában állana a csúszásra rendelt féregnek felzúdulni Teremtője ellen s azt mondani: nem volt szabad neked szenvedésre kárhoztatni engem!

B.H! tény az, hogy a földön soha többé fel nem lelhetjük az elveszett paradicsomot, nem lehetünk teljesen és feltétlenül boldogok, bármennyire iparkodunk is azt megvalósítani; de azért megvan a mi életünknek is a maga boldogsága, csak tudni kell a módot, mely szerint azt elérhetjük. Űzni, hajkaszni épen nem szabad, mert akkor elveszitjuk lelkünk nyugalmát., pedig a földi legnagyobb boldogság épen a nyugodt lelkiismeret és a teljes megelégedésben áll.

Tévednek azok, kik a könnyű, gondnélküli életmódban vélik azt feltalálni, mert az untat s nincs kinosabb valami, mint az unalom.

A víg, csapodár élet pedig nagyon költséges és nem győzik fedezni kiadásait.

De ha tehetségükben állana is végnélkül költekezni, állandóan boldogok még így sem lehetnek, mert hamar kimerülnek.

Segíts bennünket, ezt megérteni oh kínszenvedések embere, Jézus! s adj utasítást arra nézve, hogyan lelheti fel háborgó szívünk nyugalmát. Nem kívánjuk mi azt Uram, hogy ismét paradicsommá varázsold a megátkozott földet, a jövő élet boldogságának reményében zúgolódás nélkül vállainkra emeljük és hordozzuk a keresztet; csak fájdalmaink között ne tagadd meg könnyeinket és engedd, hogy sírhassunk, mert ez lecsillapítja zajgó keblünk hullámait.

Adj elegendő erőt és kitartást a küzdéshez, s csak annyi vigasztalást, hogy kétségbe ne essünk!”

(Forrás: „Tartsunk bűnbánatot!” -korszerű nagyböjti beszédsorozat, írta s az 1895. év böjtjén a rozsnyói Szt. Ferencz-rendi templomban elmondotta Sipos A. Félix)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma