Rendkívüli jelenség: kibontakozóban a digitális egyház

Szerző: | 2021.03.10., 15:00 | Hitélet

Fotó: debrecen.hu

A nyugati, de a fejlett távol-keleti országokban, például Dél-Koreában vagy Kínában egyre több szó esik napjainkban a digitális egyházi stratégiáról, a digitális imaközösségről, digitális evangelizációs módszerekről. A digitális szót annak az ipari forradalom utáni, ún. negyedik világkorszaknak, és kultúrának a jelölésére alkalmazzuk, amiben benne élünk, s amelyben a modern informatikai eszközök, számítógépek, a mikrocsipek és technikák játszanak meghatározó szerepet. Tudásunkat pedig egyre inkább mikro-könyvtárakban tároljuk.

Ígéretes azt látni, hogy miközben a pandémia kényszerítésére világszerte átmeneti időre bezárultak a templomajtók, ezzel egyidejűleg Urunk szélesre tárta a világháló digitális terét népe, egyházai előtt. Isten Szentlelke pedig olyan, a világjárványt ellensúlyozó világméretű csoda-szinkronitást alakított ki, amire a pandémia nélkül ilyen mértékben nem került volna sor. Csaknem ugyanazok a kihívások és a válaszok egymástól sok ezer kilométer távolságban, ezek pedig szinte egyidejűleg, egy időben tudatosulnak.

Ez az az eset, modern átiratban, mint amiről Ézsaiás próféta ezt mondta: „Áldásul volt nékem a nagy keserűség”, az új református fordítás szavaival: „Javamra vált a nagy keserűség” (Ézsaiás 38,17). És ez világszerte megélt hittapasztalat.

Digitális egyházi stratéga kihívásai az ajtónk előtt, vagy már benn?

Az online egyház új modelljeit próbálgatják világszerte azok az egyházak, gyülekezetek, amelyek komolyan veszik Urunk missziói parancsát (Máté 28,18-20), a tanítvánnyá tétel feladatát. A digitális egyházi stratégia egyre központibb szerepet kap az egyházi szolgálatok eredményessége, hatékonysága tekintetében.  Az egyház látogatásától kezdve az evangelizációs stratégiákig, sőt a csoportos ima-összejöveteleken át a hagyományos egyházi gyakorlatokig sokan újragondolják a digitális korszak által hozott új technikai lehetőségek hasznosítását. E folyamatban mindig a jövő egyházáról, a keresztyénség innovációjáról van szó. És ez magával hozza a formák változása mellett az örök evangéliumi-igei tartalmak hangsúlyváltásait.

Hiszen a Biblia olyan, mint egy hatalmas zeneműtár, amiből Isten Lelke éppen azt a hangvételt, kompozíciót hozza elő, amire egy adott téridői pillanatban, korszakban népének, tanítványainak leginkább szüksége van – közösségileg és egyénileg.

Ezt az új kihívások között ott fészkelődő új válaszadási módot szervezetten és időben szükséges lesz átgondolni a Kárpát-medencei keresztyénségben is, felekezeti hagyományok megőrzésével. Eljutottunk újra az Ige sajátos belső korszakolása szerinti lelki fázishoz, amikor Jézus példázata a mértékadó: „Senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való” (Márk 2,22). Nem lehet kétséges, hogy a jézusi üzenet, az evangélium mindig újbor, a tartalom minden nemzedéknek új.  Viszont a közvetítés módja, a tömlő sem maradhat a régi. Szemünk előtt zajlik a digitális világkorszak eszközrendszerének a váltása, amikor a jó hír addig keresi, míg megtalálja az adekvát, jó és egyértelmű eszközt a továbbadáshoz. Ez egyre inkább az online tér, a digitális egyházi korszak új „(össz)hangzattana” lesz.

Amikor a kicsi lesz a nagy

Az elmúlt évben, a világjárvány idejéről készített közvélemény-kutatások egymástól akár sok ezer kilométerre élő gyülekezetek, egyházak életmozgásairól, vagy itthoni, Kárpát-medencei közösségeink tapasztalatait is érzékelve, megállapítható: a számok, a méretek látszólag inkább a csökkenés, a zsugorodás felé mutatnak. De tényleg így van ez? Kétségtelen, a maszkos templomlátogatás, majd időnként ennek is a kényszerű elmaradása – bibliai képet alkalmazva a jelenségre – a hagyományos mustárfa képét idézi fel Urunk példázatából (Máté 13,31-32). Mintha terebélyes gyülekezeteink is lombhullató fához hasonlítanának. A látszattal szemben viszont a valóság az, hogy a gyökérre, a magra koncentráltatta Isten az Ő népét.

Látszólag kevesebben lettünk, de biztos, hogy a pandémia a mustármagot nem tudta kitépni, kiszakítani. Mienkénél erősebb Kéz tartja a gyökeret!

Urunknak sok millió mustármagja van a különböző kultúrák kertjeiben, termőföldjeiben elvetve. Ez az ellenmozgás, a nagyból a kicsivé válás látszata mögött inkább fedezzük fel a lényegre koncentráltató vezetést Urunk részéről, annak a nagy ígéretnek komolyan vételével a digitális korszakban is és az elektronikus eszközrendszer kínálta új lehetőségek közt is, amit Urunk és Tanítónk mond tanítványainak: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Luk 12,32).

Több felmérés szerint a korábban rendszeresen templomba járt megkérdezetteknek 55-60%-a úgy vélekedett, hogy míg a normális menetrend beáll, a digitális vagy online istentisztelet nagyon jó fórum és lehetőség.

Úgy tűnik, hogy a „járvány elmozdította gondolkodásunkat. Annak a térnek, ahol összejövünk, nem kell feltétlenül vasárnap reggel 9-11 óta között megnyílnia. Jó, ha megnyílik, de kisebb csoportokban is össze tudunk jönni az online térben”. Keresztyén vallásszociológusok az új jelenséget így jellemzik: „A jövőbeni egyházi működésmód nem csökken, nem megy össze, nem lesz régi tömlővé, hanem új tömlőként jelenik meg. A látható látogatottsági számok kényszerű csökkenése nem negatív folyamat. Az egyházak nem zsugorodnak, hanem koncentrálódnak arra, ami lényegük, és decentralizálódnak. Áttekinthetőbbé, tanítványi léptékűvé válnak” (Dave Adamson ausztrál lelkész, szociológus).

Állapotfelmérés digitális tükörben – digitális egyház-stratégia felé

A digitális, online egyházi szolgálatokra és szolgálati módra történt fokozatos vagy hirtelen áttérés jelentős kihívások elé állították a híveket és a lelkészeket is. Különféleképpen küzdöttek meg a kihívásokkal, a módszerek és eszközök a mai, még súlyosabb helyzetben is csiszolódnak. Nyilván, eljön majd a pandémia hullámainak csitulását követően az a helyzet, amikor érdemes lesz hazai és Kárpát-medencei tapasztalatainkat is egybegyűjteni, megosztani, értékelni, s a szükséges digitális egyház-stratégiai következtetéseket levonni. A kutatás és a feldolgozás sok helyen folyik a világkeresztyénségben. Ezeket ilyen kérdések vezetik, amelyeket itthon is szükséges lesz feltennünk és megválaszolnunk:

1. Hogyan befolyásolta a Covid-járvány az egyházak, gyülekezetek látogatottságát, és az egyháztagok templomlátogatását? 2. Milyen digitális stratégiák működnek jól, eredményesen a gyülekezetben, egyházakban? 3. Hogyan sikerült alkalmazni, továbbadni az új online-helyzetben az egyházi hagyományokat és megőrizni a közismert szertartási, liturgiai formákat, illetve hol és miért kellett ezeken módosítani? 4. Mennyire sikerült ebbe a vegyes egyházi-szolgálati modellbe bevonni a gyülekezeti tagok önkéntes segítségét, pl. saját szervezésű gyülekezeti kisközösségek találkozójába, alkalmi online imaközösségbe? 5. Hogyan folytathatja a megváltozott viszonyok, közhangulat közben az egyház, a gyülekezet a közösségépítést, a „tanítványtoborzást”, vagy a meglévők megtartását?

A közös digitális tapasztalatcserére eljött az idő. Sok fájdalmas és ugyanakkor mély és új tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Osszuk meg ezeket, tanuljunk egymás hite és tudása, tapasztalata alapján, hogy az evangéliumnak a történelem végéig mindig újborát új tömlőkbe, új kommunikációs formákba és új fórumokba tudjuk tölteni!

Dr. Békefy Lajos

Forrás: Felvidék.ma

Pin It on Pinterest

Share This