Szent József, a Szent Család néma tanúja

Saját fiaként nevelte Jézust, pedig csak szívben és lélekben volt az apja. A római katolikusok ma ünneplik Szent Józsefet, a Szent Család néma tanúját. Alig tudunk róla többet annál, hogy Jézus mögött állt. Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án a katolikus egyház védőszentjévé nyilvánította, XII. Pius pápa pedig 1955-ben a mai napot a liturgikus emléknapjává tette.

Ki volt Szent József, az ács, akiről Reményik Sándor ezt írta az egyik csodálatos versében: „Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok. / Mit tehettem érte?… mit tehetek? / Én tanítottam fogni a szerszámot, / Mégis rá fogják majd a kalapácsot.” (József, az ács, az Istennel beszél). Lapozzunk bele a Bibliába, és keressük meg a róla szóló részeket! Kezdjük a sort mindjárt Máté evangélistával, aki Keresztelő Szent János családfájának leírása után rögvest Jézus születésével folytatja írását, mintegy jelezve, hogy e két gondolat mennyire fontos az üdvtörténet szempontjából. Adjuk is át a szót rögvest az evangéliumi szent szöveg írójának: „Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1,18-25).

Lukács evangélistától azt is tudjuk: „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát” (Lukács 2,1-7).

Máté evangélista Jézus születésének történetét a napkeleti bölcsek látogatásával egészíti ki, akik először Heródeshez mentek, majd onnan folytatták útjukat Betlehembe, ahol látogatásuk után Szent József fontos üzenetet kapott: „Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni. Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: Egyiptomból hívtam az én fiamat” (Máté 2,13).

A történetnek azonban itt nincs vége. Máté azzal folytatja az írását, hogy „amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek! Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött” (Máté 2, 19-22).

Az utolsó híradás József nevét már nem is említi, itt már a szent család áll a középpontban: Jézus „szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged. Mire ő így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik” (Lukács 2,41-51).

A Biblia itt búcsúzik el Szent Józseftől, aki valószínűleg már azelőtt meghalt, hogy Jézus megkezdte nyilvános tanítói munkásságát.

Miért lényeges ez?

A Biblia erre a kérdésre is megadja a feleletet.

Máté evangélista szerint „Jákob nemzette Józsefet, Mária férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék” (Máté 1,16-17).

Ez olyan fontos információ, hogy Lukács is megemlíti: „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lukács 2,4).

Ez azért fontos információ, mert az Isten Dávid házának tett ígéretet arra, hogy valamikor később is trónra jut. Jeremiás könyvében olvassuk: „Ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön” (Jeremiás 33,17).

Csakhogy: Máté evangélista felsorolásából az is kiderül, hogy Szent József családfája nem Dáviddal kezdődik, mert az sokkal ősibb, visszanyúlik egészen Ábrahámig, akiről ez olvasható Mózes első könyvében: „Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is” (1. Mózes 17,7). József tehát egy olyan családból származott, amely Ábrahám révén az Istennel kötött örök szövetség hordozója, Dávid révén pedig a királyi trón örököse. Ez kettős örökséget jelent.

Ebbe a családba született Jézus, akiről tudjuk, hogy személyében a József őseinek adott mindkét isteni ígéretet beteljesítette.

József egyébként a dávidi ház elszegényedett ágából származik. Ácsmester volt, és azért állíthatjuk azt, hogy valószínűleg Jézus nyilvános fellépése előtt halt meg, mert csakis ebben az esetben szállhatott Jézusra az ábrahámi örökség, aminek birtokában már megkezdhette a mindannyiunk megváltását elhozó tanítói munkásságát.

A római katolikus egyház éppen ezért fordult megkülönböztetett tisztelettel Szent József felé. Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án írta alá Quemadmodum Deus kezdetű dekrétumát, mellyel a Szent Család fejét a katolikus egyház védőszentjévé nyilvánította, XII. Pius pápa pedig 1955-ben május elsejét a liturgikus emléknapjává tette. Ezt ünnepeljük ma.

Mindezek alapján nem véletlen, hogy Szent József égi segítségét ima formájában is megfogalmazták, eszerint:

„Szent József légy házunk ura,
kis családunk patrónusa.
Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket.
Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat.
Küzdelmekben légy segélyünk, erényekben példaképünk.”

Forrás: hirado.hu
Fotó: Pixabay