A szeretet nem viselkedik bántóan, nem rója fel a rosszat…
Hányszor és hányszor hallottuk már a szeretet himnuszát, és borzongtunk bele, hogy de jó lenne, ha minket is valaki így szeretne. De hányszor és hányszor döbbentünk rá, hogy messze áll a mi szeretetünk attól, amiről a himnusz ír.
Van egy jó hírem: van, aki így tud szeretni. Jézus. Ő valóban ilyen mélyen és ilyen módon szeret. Ő nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem rója fel a rosszat…, sőt az életét adta értünk. Bárcsak Tőle tanulnánk szeretni!
Az ünnepre való készülődés sajnos sokszor pont az ellenkezőjét hozza ki belőlünk, mint amit szeretnénk. Minél közelebb kerülünk az ünnepi napokhoz, annál kevesebb a türelem, annál többször borulunk ki (ahelyett, hogy le borulnánk). Egyre több a nézeteltérés, a hangos szó, egyre jobban nekifeszülünk a másiknak, és egyre jellemzőbben nem a szeretet dominál bennünket. Mert akarunk valamit, ami igazán talán nem is fontos az ünnep szempontjából – nem lett elég süti sütve, nem csillog-villog a ház, nem tudtunk mindent megcsinálni, amit beterveztünk. Valójában azonban nem ezektől lesz ünnep az ünnep. Ezektől inkább elveszti a lényegét.
Mitől lenne más az ünnep? Attól, ha tanulnánk attól, akire várunk: Jézustól. Ha valóban az ember lenne a fontos és nem a körítés. Ha elég fontos lenne a másik, és az, ahogyan viselkedem vele. Ha valóban a mottónkká válna:
Amit tehát szeretnéntek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük… (Mt 7,12)
Gondold át, milyen a te ünnepi készülődésed! Ha a fenti sorokból magadra ismertél, akkor kérlek állj meg. Engedd el! Engedd el az ünnepi készülődést, azt amire már nem érkeztél! Állj meg, nézz körbe, mire van igazán szüksége a családodnak? A makulátlanul kitakarított házra, a tökéletes menüre, az ezredik ajándékra, vagy esetleg rád, hogy jelen legyél és legyen időd rájuk? Legyen időd leülni, meghallgatni a másikat, elmondani neki, hogy mennyire szereted! Annyi energiát beleteszünk az ünnepi előkészületekbe. Bárcsak ennyi energiát tennénk bele a kapcsolataink ápolásába is!
Az ünnep tőled függ, Isten már megtette az Ő részét. Rá emlékezünk, Őt várjuk. De Őt méltón kell várni: egymást szeretve, Isten mérhetetlen szeretetére emlékezve, melyet velünk közölt az értünk megszületett Jézus által, aki annyira szeretett minket, hogy önmagát adta értünk.
Ez az igazi szeretet.
Kardos Ágnes
Forrás: teso.blog
(Nyitókép: illusztráció)