Tanári hét Csongoron
A csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió újabb igénynek tett eleget, mikor ez év augusztus 15–19. között megrendezték a tanárok hetét, „Szembesülni a valósággal” címmel, amin 30 főnyi pedagógus vett részt Barkaszóról, Csongorról, Tivadarfalváról, Beregszászból, Izsnyétéről, Somból, Sárosorosziból, Nagydobronyból, Fornosról.
Elgondolkodtató az a tény, hogy a tanárok vállára oly sok terhet rakó oktatási rendszernek elkerüli a figyelmét a tanár emberi mivolta, lelkiállapota, Isten iránti felelőssége. Ezt vállalta fel id. Pocsai Sándor lelkipásztor, misszióvezető e hiányt pótolandó is.
Elhívás, kiválasztás – „Némelyeknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon lélek szerint.” (1Kor 12, 8) –, valamint a Szolgálat nehézségei – (1Móz 3, 9) „Szólítá ugyanis az Úristen az embert, és mondá néki: hol vagy?” A témák ezen igék alapján lettek kibontva id. Pocsai Sándor előadásaiban.
A Jó időbeosztás c. előadás Ézsaiás 50, 4-re épült: „Az Úristen bölcs nyelvet adott énnékem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel.” A jó tanárnak értékrendje kell, hogy legyen, ezt kell, hogy átadja.
Gogola István pszichológustanár a lelkigondozás és depresszió témakörében tartott előadásokat. Olyan anyagot igyekezett megkeresni, megtalálni és átadni, ami szakmai továbbképzéseken nem kerül látókörbe. Kitért a pszichológiai megközelítés fontosságára, a legújabb kutatások eredményeire, azokra a tudományosan igazolt módszerekre, amelyek egészséges lelkületű gyermekek neveléséhez nélkülözhetetlenek. (A humor és a testmozgás, a lazítás feszültségoldó hatása, a szórakoztató csoportos foglalkozások jelentősége, türelem, alázat, szeretet, felelősség, siker, tudás).
A tanár, mint közösségi ember, a közösségéért, a gyülekezetéért is felelős. A tanártól is függ, hogy milyen lesz a jövőnk, a jövő nemzedéke, a gyülekezeteink, az egyházunk, nemzetünk.
Pocsai Mária az okkultizmus veszélyeiről tartott előadásában a hitetlenség veszélyes állapotát hangsúlyozta. Sok babona, szokás, beidegződés ártatlannak tűnik, mégis okozhat rabságot.
Id. Pocsai Sándor „Vezető-e a tanár” c. előadásában Isten követésének fontosságát hangsúlyozta. Az egyetlen cél az, amely Isten országát alapozza. Csak azt tudjuk átéléssel tanítani, amit megéltünk. Az ideális pedagógus istenfélő a tantermi munkában is, elsősorban szakmailag is minőségi munkát végez, még a mai istentelen világunk kihívásai között is. A tanár – felelős ember. Kihívások érik: elanyagiasodott világ, csökken a tudás rangja, korszerűen kommunikálni, oktatásban, tanításban, nevelésben.
A vezető döntést hoz, a vezető ember vezetője Krisztus. Figyelni kell az Úr szavára!
Nem az Istennek van szüksége arra, hogy figyeljünk az Ő szavára, hanem nékünk. Így kerülhető el, hogy célt tévesztett emberek legyünk.
A tanár, mint vezető ember közösségben teszi a dolgát a kollégák, a barátok között. Az igazi, közösséget egybefogó barátságok mindig kölcsönösen önzetlenek, és sohasem állnak a bűn mellé, ami azt jelenti, hogy együtt szolgálják az Urat.
A reggeli áhítatot Majoros Béla, a barkaszói középiskola igazgatója tartotta a Lukács 19, 11–27 alapján. Kiemelte, hogy Krisztustól kapott adományainkat, pedagógiai szaktudásunkat felelősséggel kell továbbadni tanítványainknak. Mindenki kapott tálentumot Istentől, erőnkhöz, képességeinkhez mérten. Nem terhel túl. Minél nagyobb egy vezető, annál inkább szüksége van útmutatásra, annál nagyobb a felelőssége.
Az esti áhítatok a Lukács 13, 15 szerint a lábmosásról, az alázatról szóltak Pocsainé Tövissi Tímea előadásában. A tanár csak úgy lehet példakép, ha alázatos. „Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” Márpedig igazán hatékonnyá a példamutatás teszi a pedagógus munkáját.
Ez a hét valóban sikeresnek mondható, mert a záró napon megnyilatkozó tanítók, nevelőtanárok és tanárok azzal a megerősödött hittel tértek haza, hogy nemes, szép feladatra vállalkoztak akkor, amikor a tanári hivatást választották, és közösen vallották azt a hitet, hogy a gyerekekhez, diákokhoz az út a szereteten keresztül vezet.
Nem kell félni attól, amit Istentől kaptam. Legyen időm, erőm továbbadni. A szolgálathoz igeismeret, felkészülés kell. Nem érteni kell, hanem hinni, kellő tisztelettel, ráébredni, hogy mennyi kincs van benne. Ezt adjuk tovább!
Reméljük, a következő évben megrendezett tanári hétnek még több résztvevője lesz, hiszen a tanítónak, tanárnak, nevelőnek nemcsak a tudomány átadását kell szem előtt tartania, hanem a ránk bízott gyermekek lelkét is formálni kell, hogy ne csak testben legyenek egészségesek, de lélekben is.
Lehetetlen, hogy ahol fény van, azt a sötétségben ne vegyék észre.
Horkay Zsuzsanna, Beregszászi Magyar Gimnázium