Tanulj meg adni!

Szent Miklós napján, de­cember 6-án tartotta meg búcsúünnepét a Nagy­bé­gányi Görög­katolikus Egyházközség.
A búcsúünnep a hagyományokhoz híven szentliturgiával vette kezdetét, amelyen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének áldozópapjai is részt vettek Demkó Ferenc vezetésével. A kerületi esperes prédikációjában Szent Miklós püspökről beszélt a nagybégányi, illetve az esperesi kerület falvaiból érkezett hívek számára. Arról az emberről, aki bár gazdag volt, elszegényedett azért, hogy másokon segítsen, és még akkor is tudott adni, amikor jóformán már semmije nem volt. Vajon felismerné-e önmagát ez az ember, ha szembetalálkozna a XXI. századi „reklámarc” Mikulással? Ő az adás szentje, aki mindenkinek adni tudott valamit. A jelenlegi gazdasági helyzetben, válságban gyakran túlzottan is sajnáljuk magunkat, és mindig csak kapni szeretnénk. Ez egyfajta bizalomválságot is okozott az emberek között. De fontos, hogy ne úgy éljük életünket, hogy rászorulók vagyunk, hanem mi is tudjunk adni másoknak, ha nem is valami anyagiakban megnyilvánuló dolgot, de legalább némi kedvességet, figyelmességet, néhány szép szót, mosolyt. S ha valamit adunk, azt úgy adjuk, hogy a másik szívesen is fogadja, ne érezze megalázva, elítélve magát. Nem elkeserednünk kell, hanem tenni a dolgunkat és hinni abban, hogy a Jóisten ott van velünk.
Marosi István, az egyházközség parochusa a szentliturgiát követően hangsúlyozta: a legfontosabb és legszebb ajándék az, ha időnket adjuk valakinek. Így kell ünnepelnünk ezt az ünnepet.
Az ünnepi szentliturgiát megtisztelte jelenlétével Gara Katalin beregszászi konzul, Kovács Gyula helyi református lelkipásztor és Losák István nagybégányi római katolikus plébános, Gulácsy Géza megyei képviselő, a KMKSZ alelnöke, Szabó Sámuel járási képviselő, Hanka Dezső polgármester és a település más egyházainak hívei is.
Gulácsy Géza köszöntőjében hangsúlyozta: a nyugati és a keleti kultúrkör határánál élünk, s a nyugati kultúrában sajnos, gyakorta előfordul, hogy mély, misztikus gondolatokat elmaterializálnak, kiüresítenek, ezzel pedig elvész az ünnep valódi lényege, mélysége. Szent Miklós idejében is voltak szegény emberek, ahogyan ma is vannak. A nehézségekben azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a segítségre való puszta várakozás saját életünk megerősítése nélkül soha nem hoz eredményt, s ha erőfeszítéseinkben nincs ott maga az Isten, akkor azok semmit sem érnek.
Az egyházközség Miklós-napi búcsúünnepe körmenettel zárult.

Espán Rita