Tanuljunk bízni

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.

 

Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1Jn 4,19)

Sok éven át őrizgettem egy barátom levelének részletét, amelyben arról számol be, hogy milyen szeretettel gondozott egy félénk, kóbor macskát. Elsőre a cica szörnyen félt és gyanakvó, távolságtartó volt. De lépésről lépésre Pussy, a cica, egyre kevésbé félt, és még azt is megengedte, hogy barátom gondozza a kis kölykeit születésük első napjától fogva. Pussy megtanulta, hogy teljesen megbízhat a barátomban, mert törődő szeretettel van iránta.

Isten is kitartó szeretettel fordul felénk. Hogyan reagálunk – elhúzódunk Istentől, távolságot tartunk, mindig tele félelemmel? Vagy fokról fokra közelebb kerülünk hozzá, mert megtanultunk megbízni benne? Ha befogadjuk Isten szeretetét, amit az Úr Jézus Krisztusban kínál nekünk, és megtanuljuk teljesen rábízni magunkat, Isten megtanít, hogyan szeressük egymást, hogy az emberek körülöttünk átélhessék ezt a szeretetet. „Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk” (1Jn 4,12).

Ez egy csodálatos átformálódás, amikor a szeretet kiűzi a félelmet (1Jn 4,18), és helyette bizalmat ébreszt.

Imádság: : Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy barátunk lettél, mint ahogy Megváltónk is. Olyan tökéletesen szeretsz bennünket, hogy rád bízhatjuk magunkat mindenestül. Ámen.

Isten szeretete el tudja űzni félelmeinket.

IMÁDKOZZUNK AZ EGYRE MÉLYÜLŐ BIZALOMÉRT!