Teréz anya, a 20. század egyik legnagyobbja

Egész élete a szeretet, a másokért élés és az alázatos szolgálat jegyében telt. Ő volt Agnes Gonxha Bojaxhiu, akit a világ Kalkuttai Szent Terézként vagy egyszerűen csak Teréz anyaként ismer. Példa és példakép, a 20. század egyik legnagyobbja. Ma nyolc éve, hogy Ferenc pápa 2016. szeptember 4-én ünnepi szentmise keretében szentté avatta.

Apró, törékeny asszony volt, mégis meghódította az egész világot. Mert az igazi erőt és nagyságot nem a test, a fegyver vagy a hatalom, hanem a lélek adja. És lélekben óriás volt. Talán, ha mellé férfi párként egyedül Szent II. János Pál pápát lehetne emelni. Mindketten tisztában voltak a legfőbb paranccsal, amit csak ember Istentől kaphatott: „Szeresd uradat, Istenedet” és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mk. 12,30-31). És azt is tudták, hogy Jézus búcsúbeszédében új parancsot adott: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 13,34).

Kalkuttai Szent Teréz, vagy ahogyan világszerte hívják, Teréz anya, az akkor még a Török Birodalomhoz tartozó Albániában, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven látta meg a napvilágot 1910. augusztus 26-án. Szülei Prizrenből, Koszovó déli részéről költöztek Szkopjébe, és a muszlim környezet dacára római katolikus vallásúak voltak. Még ifjonti gyermek volt, amikor édesapja meghalt, édesanyja attól kezdve nagy szegénységben nevelte három gyermekét. Mégis, a szegényes hajlékban is jelen volt a hit, a szeretet és a remény.

Teréz anya később sokszor emlegette, hogy ott, abban az aprócska szkopjei hajlékban lett Isten követője. Csatlakozott a Mária-kongregációhoz.

Az egykori Jugoszláviából több szlovén származású jezsuita atya is missziós munkára Indiába ment, s az ottani életükről levél útján rendszeresen beszámoltak a Szkopjében működő rendtársaknak. Ágnes e levelek hatására a sikeres érettségije után döntötte el, hogy missziós nővér szeretne lenni és jelentkezett az angolkisasszonyok rendjébe. Néhány hónap felkészítés után az indiai Dardzsilingbe ment. Itt tette le szerzetesi fogadalmát 1931. május 25-én.

A Teréz nevet Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta.

1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. Élete következő nagy változása 1946. szeptember 10-éhez köthető. Darjeelingbe kellett utaznia, lelkigyakorlatra. A vonat harmadosztályú kocsijában óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amelyben az indiaiak többsége élt.

Ekkor ébredt rá igazi küldetésére. Rádöbbent, hogy a kolostor békessége, s a tanítás szépsége helyett szolgálnia kell a szeretetet, mégpedig a legszegényebbek között.

Kolkata érsekén keresztül XII. Pius pápához fordult, és engedélyt kért, hogy elhagyhassa rendjét és független apácaként a városi nyomornegyedben dolgozhasson.

Szerzetesi öltözéke helyett mindörökre fehér szárit öltött.

Patnában a missziós orvosnővérektől egészségügyi ápolónői kiképzést kapott, majd visszatért Kalkuttába és a nyomortelepen iskolát nyitott. A pápai jóváhagyást 1950 októberében vette kézbe.

Így indult a Szeretet Misszionáriusai rend, amelynek hivatásáról Teréz anya ezt mondta: azért van, hogy „segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.

Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Nem sokkal később újabb otthonokat nyitottak a leprások és az árvák számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy rendje más országokra is kiterjessze tevékenységét. Létszámuk rohamos gyorsasággal növekedett, új otthonokat nyitottak, szerte a világban. Az első Indián kívülit Venezuelában hozták létre, majd Róma és Tanzánia következett.

Teréz anyának 1979-ben ítélték oda a Nobel-békedíjat. Amikor átvette a díjat, feltette a kérdést: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Nagyon egyszerű a válasz: menjünk haza és szeressük a családunkat.”

A Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát 1986. február 3-án II. János Pál pápa is meglátogatta. Teréz anya ezt akkor élete legboldogabb napjának nevezte.

Teréz anya hazánkba is ellátogatott, mégpedig két alkalommal is. Ferihegyen első ízben 1986. május 26-án landolt vele a repülőgép, hogy a Boldogasszony Iskolanővérek budapesti rendházának vendégeként néhány napot töltsön a magyar fővárosban. A repülőtérről egyenesen a nővérek Knézich utcai rendházába ment. Másnap Teréz anya a Patrona Hungariae Gimnázium zsúfolásig megtelt kápolnájában részt vett a közösség szentmiséjén, amely után a magyar ifjúságnak ezt üzente: „Azzá legyetek, amivé az Úristen teremtett benneteket. Mert az Isten szeret, és szeretetre teremtett mindnyájunkat, és azt akarja, hogy szeressük őt.”

Teréz anya a magyar katolikus egyház meghívására másodszorra pont Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésekor, 1989. június 16-án érkezett Budapestre. Az egybeesés véletlen volt, mégis sorsszerű. Ekkor már nem egymaga jött, négy rendtársát is magával hozta, akik itt is maradtak az első, frissen létrehozott magyarországi rendházuk lakójaként. Teréz anya e szavakkal búcsúzott tőlük: „A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke.”

1997-ben előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, mely aztán ráhúzódott a szívére. Egészsége végképp megrendült.

Március 31-én leköszönt a rend vezetéséről és tíz nappal 87. születésnapja után, szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint négyezer apáca és több mint százezer önkéntes dolgozott a szeretet misszionáriusaként, hogy életükkel és a cselekvő szeretettel tegyenek hitet a jézusi főparancs mellett: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Teréz anya gyakorta mondogatta: „Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakozzon az egymás iránti szeretet.” Teréz anya szerint „a béke egy mosollyal kezdődik”. Ugyanakkor azt is vallotta: „Amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”

Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta, Ferenc pápa pedig 2016. szeptember 4-én ünnepi szentmise keretében szentté avatta.

Forrás: hirado.hu
Teréz anya Budapesten, 1986-ban (Fotó: MTI/Varga László)