Tettetés

Volt egy tökéletes harmónia, egység és békesség, ami összetört. Ezt vallásosok és vallás-függetlenek egyaránt felfedezték már.

Visszakövetkeztethető abból a vágyunkból, ahogyan megpróbáljuk rekonstruálni azt, ami elveszett. Aminek talán mi személyesen soha sem voltunk a birtokában, de valahogy érzékeljük, hogy hiányzik az életünkből. A maradéktalan megértés, amikor nem kell millió szóban újra és újra megfogalmazni azt, amit talán még így sem sikerül megértetni a másikkal. A harmónia utáni vágy, a befogadottság és az elfogadás érzése. Bár minden egész eltörött, létezik IGAZ és ÖRÖK! Mindannyian érezzük ezt a kettősséget önmagunkban: kell, hogy legyen egy helyzet, egy összefüggés, egy körülmény-együttes, amiben minden egésszé lesz. Érezzük, hogy minden egész eltörött, de nem tudjuk, hol találjuk, mi igaz és örök.

Többféle megoldással próbálkozunk. Én is egy ilyen kísérletezgető ember vagyok. Próbálom az utakat, amelyek elvezetnek a teljességre, de valahogy mindennek a mélyén ugyanazt a hiányt érzem: ami itt adott, ott hiányzik. Azt gondolom, életünk földi összefüggésében a próbálkozás, a teljesre törekvés az adott.

Ami megbénít: ha úgy teszel, mintha. Mintha meglenne, ami nincsen. Mintha nem lenne, ami van. Mintha az lennél, aki nem vagy. Mintha nem lennél az, aki vagy. „Uram, nincs emberem”, és azon kapod magad, hogy eltelt az életed abban a hitben, hogy mindig is a teljességben voltál. Nincs más, csak a változhatatlan jelen. Sehonnan sem jövök és sehová sem tartok, pusztán létezem, és arra törekszem, hogy elviselhetővé tegyem a lét elviselhetetlen könnyűségét. Mert a lét változás nélkül nemlét. Elásott talentumok, 38 éve önsajnálatban vádaskodó emberek és idősebb fiúk, akik sértetten lenézik azokat, akik megpróbálják a lehetetlent, hogy elérhessék, ami elérhető. Elviselhetetlenül könnyű, amit tennünk kell, talán pontosan ezért nem tesszük. A tettetett örökkévalóság a legnagyobb akadálya, hogy a mulandó az örökkévalóságba érkezzen. „Visszamehetnék-é anyám méhébe?” Na ne röhögtessetek. Valójában semmi nincs, s még ez a semmi is fogy egyre fogy. Tettetett tökéletesség és harmónia, és békesség. Struccpolitika, ami meggátol abban, hogy a tökéletlenség és a harmónia hiánya és a békétlenség kellős közepén a semmiből valami váljék. Újjászületés. Akarom.