Tücsökfogások

Amikor az egyik napon tanított Jézus, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt.

És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: „Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, – vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, – így szólt a bénához, – kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!”

TÜCSÖKFOGÁS

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)

Kisfiú koromban kifejlesztettem a horgász csali fogás művészetét. Először kerestem egy magasra nőtt füves területet. Aztán kaszáló mozdulatokkal keresztülsétáltam rajta. A megriadt tücskök felugrottak. Én pedig hirtelen megfogtam egyet.

Valahol az évek során elveszítettem a tücsökfogás iránti szenvedélyemet – és úgy egyáltalán az új dolgok tanulása iránti szenvedélyemet. Félve attól, hogy helytelenítik azt, amit csinálok, vagy elhibázom, inkább az a biztos, ha otthon maradok a kényelmi zónámban. Valójában felnőttként inkább élek úgy, mint egy tücsök, és nem úgy, mint egy ember; inkább elrejtőzöm, és félelemből elhúzódok.

Az evangéliumokban sokszor mondja Jézus: „Ne félj!” Jézus a hitből fakadó bátorságot és a tettrekészséget értékeli. Ezek megvoltak a béna barátaiban (Lk 5,17-26). Pál is emlékeztette Timóteust, hogy gerjessze fel magában Isten ajándékát, amely benne van. Bár Timóteus hűséges és megbízható volt, szemmel láthatóan küzdött a maga félénkségével, ahogy én is. Pál arra buzdította, hogy emlékezzen, Isten ereje munkálkodik benne. Amikor kicsinek és ijedtnek érzem magam, akkor megvigasztal a tudat, hogy Isten Lelke bennem van, és bátorít: „Bízzatok: én legyőztem a világot!” (Jn 16,33)

Imádság: : Istenünk, segíts, hogy bátran kövessük akaratodat, akármilyen ijesztőnek és kényelmetlennek is tűnik. Ámen.

Mivel Isten az erő lelkét adta nekem, ma is bátor lehetek.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET FÉLELMEK KORLÁTOZNAK!