Új bor, új tömlő

Megváltozott a korábbi tendencia: már nem a missziók keresik az embereket, hanem a bajbajutottak fordulnak lelki, anyagi és fizikai segítségért a református missziókhoz. A becsült adatok szerint évente több százezer embernek nyújtanak segítséget a társadalmi missziók, amelyek számos területet felölelnek a hajléktalanellátástól kezdve a vakmisszión át a telefonos lelkigondozásig.

Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is: hanem az új bor új tömlőbe való – ez a Márk evangéliumából való bibliai idézet volt a mottója a VI. Kárpát-medencei Misszió és Diakónia Konferenciának. Csaknem kétszáz – magyarországi, erdélyi, királyhágómelléki és felvidéki – református lelkipásztor és önkéntes tanácskozott szeptember 30. és október 3. között Berekfürdőn. A program Steinbach József püspök igehirdetésével kezdődött.

A jó példák
Az összefogást, a cselekvést, a jó példákat mutatták meg a missziók munkatársai és vezetői a négynapos tanácskozáson – mondta a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója. Magyarné Balogh Erzsébet szerint egyre többen igénylik segítségüket, szolgálatukat. A lelki támogatás mellett sokan fizikai és anyagi segítséget is szeretnének, de az anyagi szükség enyhítésére kevés lehetőség van. Az RMK „védőernyője” alatt működő missziók azonban folyamatosan fejlődnek, a többi közt pályázati pénzből folytatódhat a korábbinál is magasabb színvonalon az iskolai és lakhatási program, amely a magyarországi menekülteknek ad segítséget.
– Számos menekült egyedül érkezik hozzánk, a szerencsésebbek a családjukkal – mondta Kanizsai-Nagy Dóra. A menekültmisszió vezetője a részletekről szólva úgy fogalmazott: a menekültek többségében afgánok, szomálok, irakiak, pakisztániak, de abban közösek, hogy mindannyian az otthontól elszakadás fájdalmával, traumákkal, magyartudás és kulturális ismeretek nélkül érkeznek. A menekültek bizonytalanságát fokozza, hogy nem tudják, meddig maradhatnak, illetve maradhatnak-e egyáltalán az országban. A menekültmisszió szociális munkásai, tanárai, a helykeresésben, a beilleszkedésben és a tanulásban is segítenek.

Kapcsolatra
A menekültmisszióhoz hasonlóan a kórházmisszió is pályázati pénzből bővítheti repertoárját; 150 beteglátogató önkéntes képzésére kaptak lehetőséget. Gál Judit misszióvezető elmondta: a felgyorsult élet miatt kevesen vállalnak önkéntes szolgálatot, ezen szeretnének változtatni.
– Isten kapcsolatra teremtett minket. A betegség olyan állapot, amikor az emberek könnyen elfogadják, hogy melléjük lépnek és meghallgatják őket. Sokszor nem a lelkészt várják, hanem valakit, aki odaszánja az idejét és a figyelmét, és ezt meg tudjuk adni a betegség és a nyomorúság idején a képzett önkénteseinkkel is. Az egyéni krízisek sokszor arról szólnak, hogy nem jó úton járunk, változni pedig akkor tudunk, ha a krisztusi útra lépünk – tette hozzá a kórházmisszió vezetője.

A börtönben a legjobb helyen
Kettős hitelességről szólt a börtönmisszió vezetője. L. Molnár István szerint a megtért fogvatartott bent a börtönben, majd a szabad, kinti életben is a korábbinál gyökeresen eltérően éli az életét.
– Mi, börtönlelkészek akkor vagyunk a legjobb helyen, ha a börtönben vagyunk, hiszen ott van a nyájunk. Ott bent tudjuk kezelni a fogvatartottak keserűségét, és erőt ad, hogy látjuk Isten munkájának gyümölcsét. Az ad értelmet a bent töltött időnek, ha látjuk, hogy a megtért fogvatartott szabadulása után is becsületesen és tisztán él. Fontosnak tartom, hogy néha megnyíljanak a börtönkapuk és különböző programokra elvihessük a fogvatartottakat. Ilyen lehetőség volt például a nyári Reménység fesztivál, ahol egy húsz év börtönbüntetésre ítélt fogvatartott tett bizonyságot hitéről, és kétszer is visszatapsolták őt, sőt hallottam, hogy volt olyan is, aki azt kérdezte, mit tud majd ezek után mondani az igehirdető Franklin Graham.

Agresszív megoldások helyett
A börtönökben számos cigány tölti büntetését, a zsinat missziói irodájának vezetője szerint azért is választanak rossz megoldást, ami fájdalmas nekik és a társadalomnak is, mert nem találnak kapaszkodót és nem látják a jövőjüket.
– Az egyház ismeri Jézus Krisztus szeretetét és igazságát, ami leleplezi a bűnt, új utat mutat és erőt ad ahhoz, hogy a cigány ember élete is megváltozzon. Az egyház feladata, hogy a cigányok közé vigye az örömhírt, mert ez új alapra helyezheti az életüket, új célt és reményt ad nekik. Amikor megtörténik a belső változás, másként küzdenek egy új életért. Jelenleg a kilátástalanság miatt fordulnak nem megengedett eszközökhöz; több generációs munkanélküliség jellemzi a cigányok lakta térségeket, ebben a depressziós állapotban fordulnak agresszív megoldásokhoz, amelyért természetesen felelősek. Az evangélium nem ment fel a felelősség alól, de megoldás: a bűnt bűnnek nevezi, viszont bocsánatot is kínál – fogalmazott Dani Eszter.

A konferencián a jó példák bemutatása mellett a résztvevők szekcióüléseken, műhelymunkán, illetve előadásokon osztották meg egymással tapasztalataikat.

Kiemelt szerepben az oktatás
Az oktatás kiemelt terület, ezen áll vagy bukik a Kárpát-medencei magyarság identitása, megmaradása – mondta a Nemzetpolitikai Államtitkárság osztályvezetője. Kocsis Attila hozzátette: az oktatási programokkal, az iskolák és óvodák támogatásával számos határon túli magyar családnak tudnak segíteni. Az államtitkárság munkatársa a szólt arról is, hogy eddig 320 ezren nyújtottak be honosítási kérelmet, a szám jövő év végére elérheti a félmilliót. Eddig 60 országból érkezett kérelem, a legtöbb Románia területéről, Erdélyből. Kocsis Attila a „Nemzetpolitikai stratégia és a társadalmi missziók kapcsolódási pontjai” című előadásában úgy fogalmazott: az államtitkárság a kapcsolati háló kiépítésében és az információk hatékonyabb átadásával tudja segíteni a református missziók munkáját, különösen a pályázati lehetőségekkel összefüggésben.

Alapvető élettevékenység
A berekfürdői tanácskozáson Szűcs Ferenc professzor „Egység és együttműködés az egyházban” címmel tartott előadást. A professzor hangsúlyozta: az egyház oldaláról nézve a diakónia nem csupán állami funkciók átvétele, hanem alapvető élettevékenység, amely nélkül nem egyház az egyház. Az egyház alapvető hármas feladata a martyria, (áldozatvállalás), koinónia (közösség), és diakónia (szeretetszolgálat), ezek közül egyik feladatot sem ruházhatja másra az egyház – vélte a professzor.
A konferenciát úrvacsorás istentisztelet zárta, amelyen Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a zsinat lelkészi elnöke hirdetett igét.

Forrás: parokia.hu