Újévi odaszánás
Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek (Róma 12:1)
Januárban sokan közülünk új kezdetre vágynak. Új étrendet és edzéstervet állítunk össze, új szervezési és időbeosztási szokásokat alakítunk ki. Elhatározzuk, hogy szakítunk a rossz beidegződésekkel, rendbe tesszük megromlott kapcsolatainkat, és „jobb” emberekké válunk.
Én is több újévi fogadalmat tettem, mint amennyi talán indokolt lenne. Lehet, hogy te is így vagy ezzel. Aztán mégis hamar feledésbe merülnek a jó szándékú terveink. Az élet felgyorsul, elfoglalttá válunk, és visszacsúszunk a régi mintákba – abba, ami kényelmes, és nem kíván különösebb áldozatot.
De én többre vágyom. Valami jobbra. Valami egészen újra.
Ezért a legjobbal kezdem: Isten Igéjével. A Rómaiakhoz írt levél 12:1–2 így szól:
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul.
Ne igazodjatok ehhez a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata: mi az, ami jó, ami neki tetsző és ami tökéletes.”
Érdemes megállnunk egy kulcsszónál: a Róma 12:1 arra hív, hogy életünket áldozatként tegyük Isten elé.
Bármilyen elhatározást is hozunk, ha önként odaszánjuk magunkat Istennek, Ő munkálkodni kezd bennünk. A Róma 12:2 így fogalmaz: „változzatok el értelmetek megújulása által”. Ez a változás Istentől ered, aki bennünk dolgozik, ugyanakkor a mi elköteleződésünket is igényli. Meg kell újítanunk gondolkodásunkat, át kell rendeznünk prioritásainkat és céljainkat, hogy összhangba kerüljenek Krisztussal. Mindez apró, de következetes lépésekkel kezdődik.
Kezdjük hát ma az elsővel: egy egyszerű imával, amelyben szívünket Istennek ajánljuk. Majd vállaljuk együtt, hogy egész évben imádkozunk, és kérjük Istent, hogy belülről formáljon át bennünket.