Uram, maradj velünk, ha elmúlnak az ünnepek – Útravaló hétköznapokra

Az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: hol vagy? Az ember így felelt: meghallottam hangodat a kertben és megijedtem, mert meztelen vagyok és ezért elrejtőztem. (1Móz 3,9-10)

Az Úristen ma is megkérdezi: Ember, hol vagy?

Hol voltál az ünnepek alatt és hol leszel az ünnepek múltával. A nem várt terhekkel súlyosbított napokban? Hol a te emberséged, miben mutatod meg, hogy valóban ember vagy – Isten teremtése és Jézus Krisztus megváltott gyermeke? 

Akkor és ott a kertben Ádám elrejtőzött, mert ráébredt meztelenségére. 

Karácsony, nagypéntek, húsvét a mi új ruhánk. A nagy felöltöztetés stációi.  Azért jött a Földre Jézus, a Szabadító, hogy rejtőzködésünkből, meztelenségünkből, szégyeneinkből kiszabadítson.

Téged, engem, minket, akiket lecsupaszított az élet, a kicsi vagy nagy bűnök halmaza, meg a betegség, járvány, pandémia, és a csalódás önmagunkban, az életben, meg a körülményekben. Az így levetkőztetett emberekhez jött, hogy azok beöltözhessenek az Ő életébe. Mert nem viseli el a szégyent, a megaláztatást, az ember teremtettségbeli rangjától való megfosztottságot vagy az arról való önkéntes lemondást  önpusztító gyarlóságaival.

Azt, hogy „kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg” (Zsolt 8,8). S miközben Ő ezt tette értünk, mi mégsem tudjuk ezt felfogni és ehhez mérten alakítani életünket.

Nem koronavírussal „koronázott meg”, hanem olyan létranggal, ami méltó Hozzá és méltat minket is Hozzá tartozóvá lenni. Ádám ezt veszítette el az út kezdetén, már az első lépéseknél.

De Neked, Uram, fájt a mezítelenségünk, az elveszett, sutba dobott korona, a magunk okozta semmivé tiprása méltóságunknak. Te eljöttél, hogy ebből az ember-csupaszító mélységből felemelj és önmagadba öltöztesd tévelygő sorsunkat. És feltámadásoddal adtál nekünk patyolattiszta új ruhát,  megmosva életünket  golgotai kereszt áldozatod szent vérében. Ezért írta Pál a római gyülekezetnek: ÖLTSÉTEK MAGATOKRA AZ ÚR JÉZUS KRISZTUST! (RÓMA 13,14)

Dr. Békefy Lajos

Forrás: Felvidék.ma