Urunk mennybemenetelének ünnepe – népi nyelven áldozócsütörtök
Ascensio Domini – az V. század óta, húsvét utáni hetedik vasárnapon ünnepli az egyház Urunk mennybemenetelének napját, melyet az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelt. Ez a nap csütörtökre esik.
Húsvét 7. vasárnapjával, illetve a rá következő héttel befejeződik a húsvéti ünnepkör, amely pünkösdig tart. Ebben az időszakban az egyház Jézus Krisztus kereszthalálára, feltámadására és dicsőséges mennybemenetelére emlékezik.
Jézus valójában húsvétkor már testében is megdicsőülve átment az Atyához, de negyven napon át megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben, megmagyarázza nekik az ószövetségi Írásokat, a róla szóló jövendöléseket.
Jézus feltámadásával átment az új, isteni létrendbe, nem tért vissza ebbe az életbe: a jelenések az Úr csodatételei, leereszkedései, melyekről az Újszövetségben olvashatunk, mint például, amikor az apostolokkal eszik, vagy Tamásnak megmutatja oldalsebét.
A XII. századtól elterjedt az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig.
Az ünnep liturgikus színe a fehér. Témáját az evangélikus liturgikus könyv így foglalja össze: „Isten jobbjára ült: közbenjár egyházáért.”
Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok cselekedetei 1. fejezetében.
A liturgia az Úr utolsó rendelkezéseit, a Vigasztaló megígérését és a mennybemenetelt beszéli el.
Szent Ágoston így imádkozik a mennybe felemelkedett Krisztushoz:
„Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk,
Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk.
Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk,
és szívünk hozzád emelkedjék.
De azt is add meg, hogy fölemelkedve
ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el
erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna.
Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted,
mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység,
Hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél
a mennybe, menedékünk lettél.”
Forrás: Felvidék.ma
Fotó: Giotto di Bondone: A mennybemenetel, 1305 körül (Fotó: Wikipédia)