Vasárnapi üzenet

„…és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért”
(1Jn 4,10.)

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Megkezdődött a karácsonyi vásár! Lepje meg családját a szeretet ünnepén a nálunk vásárolt kedvezményes ünnepi kínálatunkkal” – olvasom a minap az egyik bevásárlóközpont kirakatában. Elgondolkodom rajta, hogy vajon hány embernek talán egyetlen előkészülete karácsony ünnepére a nagy ajándékvásár, a fenyőfa, az ünnepi asztal előkészítése. Alig lépek közben néhányat, amikor két télapónak öltözött piros ruhás lánykába ütközök, akik azt hirdetik szóval és szórólappal, hogy „Karácsonyi akciós telefonkészülékeinkkel és egy ünnepi tarifacsomaggal szebbé és boldogabbá teheti szerettei ünnepét”.

Valóban? Csak ettől függ a karácsonyi öröm? Ettől lesz mindenki boldog? Sajnos el kell szomorítsam sok naiv embertestvéremet, hogy: NEM!

A karácsony nem az ajándékvásárlás, nem a mobilvásárlás ünnepe. A karácsony az Isten ember iránti végtelen szeretetének ünnepe. Anyagiasságunk és a fogyasztói társadalom degradálta hitünk egyik legnagyobb misztériumának ünnepét kereskedelmi szezonná.

„Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért.”

Ebben áll az ünneplésünk alapja. Csak ennek a nagy titoknak következményeként van okunk az ünneplésre, ennek az isteni ajándékozó szeretetnek okán ajándékozhatjuk meg egymást, ami azt mutatja, hogy Isten ezen az éjszakán adta nekünk a legnagyobbat, adta nekünk az Egyetlent, Jézus Krisztust. Az Ő megtestesülése óta nem reménytelen a mindennapi elbukásunk, mert a bűnbánat és a kiengesztelődés által kegyelmet és áldást remélhetünk, mi, halandó emberek, mert „amikor elhatalmasodott a bűn, akkor túláradt a kegyelem!” (Róm 5,20).

Minden okunk megvan az ünneplésre. Csak egy dologról nem szabad elfeledkeznünk, a lényegről, Akinek ajándékozása és ajándékozottsága által van lehetőségünk és okunk arra, hogy mi, a harmadik évezred hajnalán élő és küzdő keresztények, ünnepeljünk. Azonban ne felejtsünk el Neki hálát adni, dicsőíteni Őt hatalmas tetteiért.

Karácsony éjszakáján majd boruljunk térdre az eucharisztiában titokzatos módon rejtőző betlehemi Kisded előtt, nyilvánítsuk ki előtte testünk és lelkünk legtisztább hódolatát, „mert ez az égi és földi Király”. Merjük eléje helyezni azt a sok terhet, szennyet, amelyet a világ nap mint nap ránk zúdít, s amivel szemben védtelenek vagyunk.

S ha ezt tiszta, őszinte és gyermeki szívvel tesszük, akkor biztos, hogy a Kisded az oltár trónusáról ránk mosolyog, s megáld az ő végtelen szeretetével.

Istengyermek, nézd szívemnek forró vágyait:
Boldogságot adni másnak nincs hatalma itt,
Csak Tenéked Istenem. Óh, ha arcod megjelen
Áldott Ostya szent színében, boldog vagyok én.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott és gyümölcsöző készületet a karácsony előtti héten, és örvendezős karácsonyt!

Mikulyák László
esperes, rahói és kőrösmezői plébános