Vasárnapi üzenet

„Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: »Kövess engem!« Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt.” Lukács 5, 27–28

„Kövess engem!” – Jézus ezzel a mondattal hívja el a tanítványait. Egy nagyon fontos mondat, ami legtömörebben foglalja össze, mit jelent hívő életet élni. Nagyon fontos látni és érteni a különbséget a hit és a követés között. Ma sokan félreértik a hitet, és úgy értik, azt jelenti, hogy elhiszi-e az ember Isten létezését. Hinni lehet valamiben tétlenül is. Egy puszta elfogadás. De követni nem lehet tétlenül. A követés aktív dolog, cselekvést fejez ki.

Jézus cselekvésre hív. A „kövess engem” azt jelenti, hogy állj be mögém, gyere utánam, kötelezd el magad mellettem, Én majd mutatom az utat. Többféle embertől kéri ugyanazt Jézus. Van, akit Jézus keres meg és hív el ezzel a paranccsal, és vannak emberek a Bibliában, akik odamennek Jézushoz, és azt mondják neki: követlek téged. Nagyon furcsák azok a történetek a Bibliában, ahol követésről van szó.

A tanítványok otthagynak mindent, és mennek Jézus után. Jó látni ezt a ragaszkodást, ezt a komoly elköteleződést, odaszánást és bizalmat. De van, amikor többen odamennek Jézushoz, hogy követni akarják, és furcsán válaszol Jézus (Lukács 9, 57–62): „Még az állatoknak is van valami fészkük, de az Emberfiának nincs hol a fejét lehajtani.” Mintha meg akarna ijeszteni vagy le akarna beszélni? Vagy csak a hívő élet komolyságára akarja felhívni a figyelmet?

Egy másiknak gyásza van, és annyit kér, hadd temesse el előbb az apját, és utána követi Jézust. De nem kap rá engedélyt. Miért nem engedi meg Jézus? Van, amikor a Jézus követésének fontosabbnak kell lennie még a családnál is azok számára, akik valósággal elkötelezték magukat erre az életre.

A harmadik csak el akar búcsúzni a családjától. Jézus itt sem ad engedélyt.

Ez a rövid felsorolás rámutat arra, mennyire komoly és fontos dolog a hívő élet, Jézus követése.

Lehet-e úgy követni valakit, hogy mi megyünk elöl? Az nem igazi követés, ha én akarom meghatározni a tempót és az irányt.

Lehet-e úgy követni valakit, hogy messze vagyok tőle? Egy ideig igen, könnyű terepen. De ha nehezebb szakasz jön, sűrű kanyarokkal, hamar el lehet veszíteni szem elől azt, aki messze van.

Lehet-e úgy követni valakit, hogy nem bízunk benne? Lehet, amíg könnyű a terep. De ha a vezető veszélyes helyre visz, kell a bizalom. A hívő élet sok kihívással jár. Sokan behúzzák a féket, vagy visszavonulót fújnak, akiknek nincs elég erős bizalmuk Jézusban. Aki mérlegel, vacillál, bizonytalankodik, az a végén lemarad.

Jézus mindnyájunkat ilyen követésre hív – őszinte, elszánt, áldozatkész követésre; amelyik beáll Jézus mögé, és engedi, hogy Ő irányítson, Ő diktálja a tempót, mutassa az irányt. Cserébe azt ígéri, hogy áldott életünk lesz, emberhalászokká tesz minket is, Szentlelkét kiárasztja ránk, és hatalmas dolgokat fogunk átélni. A végén pedig a mennyországba fogunk megérkezni.

Balázs Antal
református lelkész

Forrás: karpataljalap.net