Vasárnapi üzenet

 „Jaj, de árván maradt a város, amely tele volt néppel! Olyan lett, mint az özvegyasszony. Nagy volt a nemzetek között, fejedelemasszony a tartományok között; de robotra fogták. Sírva sír éjjelente, s könny borítja arcát. Senki sincs, aki vigasztalná azok közül, akik szerették. Barátai mind megcsalták, ellenségeivé lettek. A nyomorúság és a kemény szolgálat után száműzetésbe ment Júda. Ott ül a népek között, nem talál nyugalmat. Minden üldözője utolérte szorultságában.” (Jer. sir. 1, 1–3)

Kr. e. 587 gyásza Jeruzsálem pusztulása. Jeremiás siralmainak a szerkezete öt gyászének. Formája szerint 1–2. és 4–5. fejezet, 22 versből áll, a héber ábécé betűi szerint, míg a 3. fejezet 66 versből, ahol három versenként következik a héber ábécé 22 betűje. A forma szimbóluma egyrészt a szigorú rendezettség. Mert minden emberi okoskodás és ravaszkodás ellenére is (mellyel szeretnénk kimagyarázni az Isten törvényeinek a kikerülését) Isten igazságossága és ítélete beteljesedik. Másrészt az ítéletbeteljesedés az információt hordozó és rögzítő írásbeliség szerint történik. Mert Isten már előre szólt a törvényéről és a törvény betartásának, áthágásának következményeiről. Az isteni törvények minden körülmények között igazak.

Jeremiás tapasztalata Jeruzsálem pusztulása után a következők: üszkös romok (ezeken ül), utcán heverő holttestek (ezeket kerülgeti), a templom lerombolása (megdöbbentő kép), mindenki éhezik (többször kannibalizmust tapasztal). Jeremiás ezt így summázza: „Népem összeomlása.” Ezt az összeomlást három okban határozza meg (mint örök tanulság):

„Nem gondolt a jövendőre” – Isten előre megmondott ítéletére, előre szólt Isten a bálványok ellen, amelyeknek dicsőséget adtak Isten mellett. Megosztották, megrabolták Isten dicsőségét. Ebből: szociális bűnök lettek, mert az istentelenségből mindig embertelenség lesz (házasságtörés, korrupció, érzéketlenség – mert már „szégyenkezni sem tudnak”). A mai állapotot szintén a jövőre nem gondolás felelőtlensége jellemzi (a társadalmunk emberileg visszafordíthatatlan demográfiai katasztrófája; a környezetszennyezéssel és -átalakítással szembeni tehetetlenségünk; a még mindig arányaiban magas abortuszok száma; az ugyanolyan helyzetben lévő felebarátok egymást marása; a kicsinyes bosszúinkhoz való ragaszkodás, stb.) – mind azt mutatja, hogy nincs a felelősségteljes ítéletre gondolás.

 „Hátukat fordították felém, és nem arcukat” – negligálják az isteni üzenetet (pedig hallják). Nem volt a nép Istent tagadó, de nem volt istenfélő sem („félhit”). A hátat fordítás azt jelenti, hogy nem tették ki magukat Isten igéje hatásának: megvetették az igét. Pedig aki Isten igéjét megveti (úgy is, hogy nem kezeli a helyének megfelelően, élet-halál kérdéseként), az Istent gyalázza (a gyakorlatban ezzel szemben mindenki tiltakozik). Aki Isten igéjével fordul szembe (akár a közönnyel is), akkor „nincsen mentség”. Tanács: forduljatok meg, térjetek meg. Ez a tanács az otthonmaradt kevesek felé szól. Mert Isten a kevesekből is tud új kezdetet adni. Aki Istenhez fordul, az Isten elé borul. E leborulásban az ember megnyílik Isten előtt, és már befogadja Isten igéjét. Fontos, hogy imádságunk legyen: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád.”

A nép vezetői (akik látják) „nem leplezték le bűnödet”. Hallgattak a tanúk. A bűnök előtt meghunyászkodtak. Az őrállók küldetése, hogy intsék meg a vétkezők (az intés megfogadása, már a megintett felelőssége). Ez életmentő szolgálat. Vállaljuk-e ezt a kellemetlen feladatot a korszellem ellenállásával szemben is?

Radvánszky Ferenc református lelkipásztor

(szerk.: Tóth János)

Forrás: karpataljalap.net