Vasárnapi üzenet

„De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézsaiás 30, 18)

Advent kapcsán gyakran beszélünk arról, hogy mi, emberek miként várunk Istenre, az Ő szabadítására, dicső megjelenésére. Tudjuk jól, hogy milyen erőteljes várakozás volt az Ószövetség népének a szívében, akik várták azt a Messiást, aki helyreállítja Dávid király trónját, és megszabadítja népét az idegen hatalmak elnyomása alól. Ez a várakozás és az ígéret megjelenik a prófétai könyvekben, a legerőteljesebben pedig Ézsaiásnál. Hiszen a próféta egy olyan nehéz korszakban szolgálja Istent, amelyben ma senki sem élne szívesen. Igen nagy nyomorúságban van része a választott zsidó népnek, s nem titkolja a próféta, hogy ezt a nyomorúságot az váltotta ki, hogy az emberek megvetették Isten igéjét, a zsarolásban és a csalásban bíztak (Ézsaiás 30,12).

A most kiemelt igevers – különös módon – nem az ember várakozásáról szól, hanem az Istenéről. „De még vár az Úr…” Vár az emberre, kedves olvasó, vár rád, mert jól tudja, hogy a megtérés és a higgadtság segítene rajtad, a béke és a bizalom erőt adna számodra. Hiszen jól tudja, miben vagy, jól látja, hogyan nyomorítják meg életed a gyötrő kételyek, s miként hagytak cserben azok, akikre vagy amikre reménységgel tekintettél. Isten hosszútűrésének a bizonyítéka a mai nap is számodra, amelyre csak azért ébredhettél fel, mert Ő akar adni számodra talán egy utolsó esélyt. Olyan fontos ez a szó: akar. Jelzi, hogy nem rajta múlik, Ő készen áll, hogy megkegyelmezzen, készen áll, hogy irgalmazhasson. Itt az egyetlen kérdés, hogy te akarod-e vele újrakezdeni az életed?

Jézus Krisztus azért lépett be a mi világunkba, hogy Istennek ezt a kegyelmét és irgalmát felragyogtassa előttünk. „Mert bár ítélő Isten az Úr”, de az ítéletet Jézus veszi magára önként. Ezért hagyja ott a mennyországot, ezért veszi fel az emberi formát, és ezért vérzik nagypénteken ott a Golgotán. De itt nem áll meg a történet, mert Ő harmadnapra feltámadt, bizonyságát adva, hogy legyőzte a halált, és így megnyitotta a bűnös ember előtt a mennyország kapuit. Isten akarja, hogy te ott legyél. Te akarsz-e ott lenni? Akarod-e a régi bűnös életed otthagyni, mint ahogy tette egykor Péter vagy Zákeus, hogy újjászületve, biztos reménységgel várhasd Jézust, aki megígérte, hogy Ő másodszor is eljön hozzánk.

Advent ilyen módon egy kicsit annak az ideje is, amikor az ember önmagába tekint. A fent idézett igevers boldognak mondja mindazokat, akik Istenben reménykednek. Arra kérlek, nézz most önmagadba, látsz-e odabent boldogságot, amely abból a reménységből fakad, hogy Jézus egy napon értem is eljön, és engem is hazavisz, mert megígérte. Az ígéret pedig bizonyos, mert Ő nem ember, hogy hazudjon, kimondott szava mindörökre megáll.

Kedves olvasó! Kívánom, hogy eljuss erre a felismerésre: Rám vár az Úr, rajtam akar megkönyörülni, nekem akar örök üdvösséget adni. Ez az Isten adventje. Ámen.

Barta Attila
fornosi lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net