Vasárnapi üzenet

„Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: »Asszony, megszabadultál betegségedből.« És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”

Lukács 13, 12–13

Jézusnak minden emberi lemondáson túl is állandó a figyelő szeretete. Ez a jézusi figyelem táplálja a reménységet. Jézus lát minket, ha a mi gyarló szemünk nem is látja Őt. Minden dolgunk az Ő figyelmében történik. Nem vagy egyedül. Nekünk, Isten gyermekeinek ezt a krisztusi értő és érintő meglátást kell mások felé tanúsítani. Sokan csak magukat látják, de nem veszik észre a másikat. Még másokról is csak maguk jutnak az eszükbe. Az egyik legaktuálisabb szolgálatunk a közösségben: a meglátás és az együttérzés.

Megszólítja, kihívja. Itt nem Jézus ment az asszonyhoz, hanem Jézus a gyülekezet elé szólította az asszonyt. Mert az asszonynak a számára kellemetlen engedelmesség felvállalásával (középre áll) ki kellett fejeznie, hogy ő is hajlandó minden tőle telhetőt megtenni a gyógyulása érdekében. Az asszonynak az elzártságból, a szégyenből, a megszokásból, a peremről, a kishitűségből, a csalódások fájdalmából, a kisebbrendűségből ki kellett lépnie. Nem olcsó a kegyelem. Jézus nem potyázza el a váltságot, hanem csak az kapja, aki képes megváltoztatni az addigi életét. Pl.: „aki ott nem hagyja”, semmiképpen sem méltó az Isten országához. Isten olyan helyzetet teremt, amikor a régi életkeret és Jézus között kell választani, amikor a megszokott viselkedésmintákat meg kell törni – mindezt azért, mert rajtunk keresztül akarja Isten megmutatni a hatalmát.

Jézus felvállalja az asszonyt, aki már senkinek sem kell. Ez hatalmas élmény lehetett az asszony számára. Nekünk is fel kell vállalni az embereket, és kifejezni, hogy nem közömbösek a számomra. Már ez hatalmas élmény. Tanuljuk meg azt a figyelmet, amelyben kifejezzük értékelésünket a másik felé.

Jézus az ördögi erő megkötözése alóli feloldást hirdet az asszony felé. Gyógyulást. Jézus múlt időt használ. Jézus szava az egyetlen, mely biztosan beteljesedik, az idői érzékeléstől függetlenül. Jézus az idő felett van. Biztosan lehet számítani arra, hogy Isten megvalósult szava az időben is valóság lesz.

Megérinti: „és ráveté kezeit”. Az és kötőszó kiábrázolja, hogy a kéz cselekedete a szem és a száj cselekedetét követi. Ugyanazt ábrázolja ki a kéz, mint a szem és a száj: felvállalás, átélés, figyelem. Az asszony „azonnal felegyenesedett”, mert már készen volt a gyógyulása, amit nem akkor kellett elkészíteni, csak el kellett venni. De a megkötöző démon ezt eddig nem engedte. Csak Jézus szabadító szavára engedett az ördög.

Kedves olvasó, a te gyógyulásod már elkészült, csak tudnod kell elvenni. Azokat a megkötöző dolgokat (harag, bosszú, bűnök stb.) kell megtagadni, melyek nem engedik meg Isten ajándékát és gyógyítását elfogadni.

Az asszony elkezdte dicsérni Istent. Megjött a hangja. Mert eddig semmit sem hallottunk az asszonytól, de az első szava a dicséret volt. Ne legyen más hangja a népünknek, mint a dicséret (és nem a szidás, a panasz kibeszélése). Isten már elkészítette a bűnbocsánatot és a gyógyulást. Vegyük el és dicsérjük Őt hálaadással!

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net