Vasárnapi üzenet

„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnak nevezik majd, ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

(Máté 1, 23)

Az adventi igehirdetések elkerülhetetlen fogalma a várakozás. Várjuk Jézus Krisztus születését, akiről az Ószövetség prófétái szóltak. Várjuk, hogy Ő ma is eljöjjön hozzánk, és meglátogasson bennünket a Lélek megújító örömével és békességével. Várjuk, hogy egy napon ismét visszatér hozzánk az ég felhőin, angyalainak kíséretében, ahogy azt megígérte. Azt elmondhatjuk, hogy az első várakozás beteljesült, hiszen Jézus egyszer már eljött, amikor gyermekként megszületett Betlehemben. De várjuk Őt most is, hiszen ha testben nem is lehet közöttünk már, megígérte, hogy Lelke által velünk marad. Ahogyan az angyal is kijelenti ezt Máriának, hiszen a születendő gyermek, aki méhében megfogan, ezt a nevet viseli majd: Immánuel, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Különleges volt a fogantatása, különleges volt a születése, és különleges az egész földi élete. Hozzánk volt hasonló, de mégis más, mint mi. Hiszen nem ember indulatából fogant, nem emberi tervek szerint érkezett meg ebbe a világba, és nem is úgy élt közöttünk, mint ahogyan azt elvárták tőle sokan. Ő Isten fia, aki nemcsak azért jött, hogy meglátogasson minket, hanem azért, hogy megváltson, azaz megszabadítson bűneinkből és azok büntetésétől, a kárhozattól. Mindezt azért, mert örökkévaló szeretettel szeret bennünket, és nem tudta, nem is akarta végignézni azt, ahogyan mi a pokol felé menetelünk. Jézus tehát eljött, ahogyan az angyal megígérte, és Mária maga is átélhette azt, amit Erzsébet mond majd ki: „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki” (Lukács 1, 45).

Adventben mi is átélhetjük Isten igéjének valóságát, az Úr érkezését. Mert Ő ma is jön, hogy meglátogassa népét, s nem jön üres kézzel, hozza a világosságot és a békességet, hogy megérezzük és megvalljuk mi is: Velünk van az Isten! Nem vagyunk magunkra hagyva. Nem maradtunk árván. Minden háborúságunkban, betegségünkben, szükségünkben, örömünkben és ünneplésünkben velünk van az Úr. Lehet, hogy sok minden hiányzik, de a legfontosabbat mégsem kell nélkülöznünk. S ezért adhatunk ma is hálát, ezért énekelhetjük ma is a szép adventi dicséreteket, ezért reménykedhetünk a kegyelemben, mert Ő nem feledkezett meg rólunk ma sem, hanem valóra váltja ígéreteit mindannyiunk életében. Ámen.

Barta Attila
fornosi lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net