Vasárnapi üzenet

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.” (Mt 16,24)

A nagyböjt egy kemény és nehéz küzdelmi időszak az életünkben. Az egyház ráirányítja figyelmünket arra, hogy minden rezdülésünkkel, levegővételünkkel a jócselekedetek felé kell közelednünk. A kereszt jelentősége Krisztus megváltó művében teljesedik ki. Krisztus halála nélkül a kereszt egy kínzóeszköz, ami a „zsidóknak botrány, a pogányoknak oktalanság”. (1Kor 1,23)

Krisztus többször beszél a keresztről, a kereszthordozásról az apostoloknak. Nem véletlenül! Hiszen ismeri az ember gyengeségeit, és emiatt szeretne megerősíteni életünk keresztjének hordozásában. Fel akar készíteni, hogy ne érjen bennünket váratlanul.

Mennyi panaszkodás, morgolódás, zsörtölődés hagyja el nap mint nap ajkainkat. „Ez nem jó! Az túl kevés! Erre szükségem lenne! Ezt kidobnám! stb.” Sajnos ezek már életünk részévé váltak. Isten tudja, hogy időként javunkra válnak a nehézségek. Tudja azt, hogy amiért az ember megküzd, az értékes lesz a számára.

A lelkünknek szüksége van a megerősödésre, a felfrissülésre. A megerősödött Lélek készen áll a Sátán csábításainak legyőzésére. Csak küzdelem árán juthatunk el a dicsőségre. Isten kegyelmi ajándékai ingyenesek, de a küzdelem lépéseit az embernek kell megtennie. Mennyi küzdelem van egy házasságban, gyereknevelésben, családban? A férj-feleség, szülő-gyermek kapcsolatok előrehaladása a dicsőség felé vezeti életünket.

Krisztus követése önmegtagadással jár. Érdemes küzdeni, mert csak küzdelem által érjük el a célt, a dicsőséget.

Pősze Roland
mátyfalvai áldozópap