Vasárnapi üzenet

Ne légy hitetlen, hanem hívő!
(János 20, 19–31)

A húsvét utáni első vasárnap össze van kötve Tamás apostol hitetlenkedésével. Tamás apostol három éven keresztül hallgatta Jézus Krisztus igéit, látta a csodákat, amelyeket művelt. Ennek az időszaknak elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy Tamás hite megerősödjék az Istenben, megbizonyosodjék abban, hogy Jézus a megígért Megváltója az ő életének is. Viszont Tamás hitetlenül áll az apostoltársai között Jézus feltámadása után, kételkedik ebben a legnagyobb csodában, mondván, csak akkor hiszi el mindezeket, ha ujjait a szögekkel átvert sebek helyére teszi.

Mi, keresztények életünk évei alatt naponta találkozhatunk Jézussal a templomainkban, mégis tele vagyunk kételyekkel és kérdésekkel Isten létezése felől. Hiszem, ha látom. Nem vagyok különb Tamás apostolnál, mert én is látható jelet akarok, hogy Jézus itt van, és itt él közöttünk. De amint a feltámadott Jézus Krisztus megmutatja sebeit Tamásnak, ő azonnal hinni fog benne. Tamás megtérése arra tanít minket, hogy Jézus itt van mellettem, közel van hozzám. Személyesen akar találkozni velem nap mint nap, hogy hitem legyen, és az erős legyen bennem. Elsősorban a szentáldozásban, az eucharisztiában akar velem találkozni, és velem maradni, hogy ne hitetlen, hanem hívő legyek. Kérdezzem meg magamtól, milyen okai vannak az én hitem gyengeségének, a kételkedéseknek.

Lelki szemeinkkel láthatjuk, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk, de feltámadásával biztosította az Isten országát azoknak, akik hisznek az Ő nevében, és ezt a hitet továbbadják.

Petrás László,
görög­katolikus papnövendék