Vasárnapi üzenet

„Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Mt 19, 16–26 (A gazdag ifjú)

Ahogy a történetben szereplő gazdag ifjúban, úgy bennünk is sokszor felmerül a kérdés: hogyan juthatok el az örök életre, hogyan lehetek jó keresztény ember? Krisztus felsorolja az ifjúnak, mely parancsokat kell megtartania: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld atyádat és anyádat és szeresd felebarátodat, mint magadat. Az ifjú mindezeket megtartotta, ezért ezzel a tanáccsal fordul felé: adja el vagyonát, ossza szét mindenét a szegények közt és kövesse őt. Nem mindenki felé fordul ezzel a tanáccsal. Bármilyen ügyes és talpraesett is volt ez az ifjú, hiába rendelkezett mindennel, egyvalami mégis hiányzott az életéből: a Jóisten igaz szeretete. Hogy képes legyen elengedni a világi dolgokat, s Istent rendelni mindezek fölé. Sok belső harccal jár néha, hogy mindezen tanácsokat megtartsuk. Az ember elfogult: most nem imádkozom, nem megyek templomba, nem mondok igazat, mert dolgoznom kell, vagy épp nem az igazmondást szolgálja az érdekem. Az, hogy reggelente imádkozom, megtartom a parancsokat, évente egy-két alkalommal segítek valakin stb. még nem elég. Isten azt akarja, hogy az ő szava, evangéliuma teljes énünket átformálja. Az egész embert akarja testestől, lelkestől. Ehhez személyes kapcsolatra van szükség, nemcsak tudásra vagy arra, hogy az utasításokat megtartandó listaként értelmezzem. A személyes kapcsolat az imádságon és a Szentírás olvasásán keresztül valósul meg. S itt rontjuk el nagyon sokszor. Nem alakul ki az élő kapcsolat, csak gépiesen megtartom a szokásokat, parancsokat. Ez a kapcsolat nem szeretetteljes. Ahogy Krisztus az utolsó vacsorán megtörte és továbbadta a kenyeret, úgy kell nekünk is továbbadni az örömhírt, elmondani családunknak, barátainknak, ismerőseinknek, hogy mennyire fontos Isten az életünkben, hogy megsegített a nehéz pillanatokban, s hogy mindezért hálás vagyok neki. Éljünk életünkben teljes, keresztény emberként!

Lődár Jenő
görögkatolikus áldozópap