Vasárnapi üzenet

„Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: »Asszony, megszabadultál betegségedtől.« Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk 13, 11–13)

Krisztusban Kedves Testvérek! A fentebb leírt jézusi csoda különös értelmet nyer a karácsonyt megelőző bűnbánati időszakban, adventben. Miért? Ez az időszak a várakozásról szól, várakozás a Megváltó eljövetelére, a szabadulásra.

Abban a korban a zsidók úgy gondolták, hogy minden veleszületett betegség vagy gyógyíthatatlan betegség vagy testi deformitás a Sátántól ered, gondoljunk csak a holdkóros fiúra, aki minden bizonnyal epilepsziás volt, vagy a vakonszületettre. Itt egy görnyedt, gerincproblémákkal küzdő asszonyt látunk, akire csak Jézus figyelt fel, aki mellett a mai rohanó ember érzéketlenül elrohan, sem együttérzést, sem sajnálatot nem érez, akinek a látványa sem volt szívderítő, hiszen ezzel a testtartással csak oldalt és a földre nézhetett, kezeit csaknem a földön húzva. A hosszú, gyötrelmes évek kínszenvedése azonban semmiképp sem gyötörte meg a lelkét annyira, hogy kételkedjen, vagy ami még rettenetesebb – elveszítse a hitét. A betegség nem volt képes őt a reménytelen csüggedés szakadékába taszítani. Mert sokszor fordul elő az emberrel, amikor a kínzó betegség fogságába kerül, hogy bezárkózik önmagába, elfordul az emberektől, és még az Istenről sem akar többé hallani. Azonban tudnunk kell, hogy mindez az ördög csapdája, amelybe ha belesétálunk, magunkat a kárhozatba taszítjuk, az ördög számára pedig okot adunk, hogy győzelmi ujjongásban törjön ki legyőzetésünk felett. Ebben az esetben viszont vereséget szenved az ellenség, mert a meggyötört asszony nem inog meg hitében, várja a szabadulást.

Az asszonynak ez a vágyakozása és várakozása fejeződik ki az adventben és a szentliturgiában. Egyrészt, amikor a pap a kisbemenetkor a királyi ajtóban magasra emeli az evangéliumos könyvet, azt mondja: „Bölcsesség, igazhívők – Bölcsesség, egyenesedjetek fel, mert már közel a megváltás, a szabadulás, itt van az ajtóban, Isten szava, Istennek Egyszülött Fia és Igéje… érkezik, hogy megszabadítson a gonosz fogságából. Isten betartja szavát: »Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.« (Iz 7,14) Ez azt jelenti: Velünk az Isten!” (Mt 1,23). Másodszor pedig közvetlenül a szent áldozatbemutatás előtt: „Álljunk illően, álljunk félelemmel… – Álljunk fölegyenesedve, majd: Emeljük fel szívünket – mert Krisztus közénk jövetele és áldozata szabaddá tett minket, hogy szemünket fölemeljük az Isten országába, és ne csak lefelé és oldalra tudjunk nézni, mint az, aki lefelé görnyed, hanem szabadok legyünk a kötelékektől, a gonosz csapdájától, hogy Istent dicsőíthessük.”

Így válik ez az asszony karácsonyi várakozásunkban megerősítőnkké és vezetőnkké. A türelem, a kitartás, a hit meghozta gyümölcsét. A görnyedt asszony egyszer csak azt hallja: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Az erényekkel felfegyverkezve menjünk mi is az Istennel való találkozásra, és akkor biztos, hogy nem szégyenülünk meg. Ámen.

Szűcs Ferenc
barkaszói áldozópap