Vasárnapi üzenet

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.” (Mal 2,7)

Malakiás a babiloni fogság (Kr.e. 587–517) utáni hazatérés prófétája. Mondanivalója több egymásra épülő veszélyes jelenséget igyekszik megfékezni és orvosolni:

A lelkesedés elengedése. A fogságból való hazatérés felbuzdulása után ellaposodott a nép egymással és Istennel való kapcsolata. A felbuzdulás utáni krízis általános. A krízis után van lehetőség a megerősödésre, ami a megbízható folytonosság feltétele. Egyházunk az 90-es évek ébredése utáni krízisben van (ennek egymásra épülő érzékelhető jelenségei: motivációvesztés, közöny, közösségtől való elfordulás, egyéni érdekek előtérbe kerülése, demográfiai fogyás). Azok által, akik mindenek ellenére is kitartanak, megújul az Egyház és a nemzet.

Malakiás gyógyító prófétálási módszere: a személyesség. Előbb általánosan mutatja be az eredményt, majd minden érintett társadalmi réteghez szól, bemutatva, hogy a feltárt eredményben milyen szerepet játszottak. Mert az érintettség a kiüresedés, a tapasztalt közönyösség ellentéte. Ezzel az ellentéttel lehet eredményt elérni. Azért kell a személyesség, mert a közösségben elrejtőzik a felelősség, pedig csak az egyéni felelősség felmutatásának van eredménye. Ezért a lelkigondozás, mint személyre szabott Igehirdetés és életvezetés, a leghatékonyabb és legfontosabb szolgálati mód. Meg kell valósítani a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elvet.

A papok megszólításával kezdi. Ha a példa rendben van, akkor mindig van esély a megújulásra. Ha rendben van az értékrendünk és a küldetésünket tőlünk telhetőleg betöltjük, akkor van esély az ébredésre és a megújulása. „A papok ajkai őrzik a tudományt/Isten ismeretét.” Nem szabad, hogy mást formáljon meg az ajka, mint Isten véleményét. Nem a maga, vagy a más véleményét és tudományát. Ezért nem más testrész (szív, fej, elme stb.) a tudomány őrzője. A szánk mechanizmusát az Istennek kell alárendelni. Pl.: elhatározni, hogy csak azt szóljuk, ami építő és semmit, ami rothasztó. Elhatározni, hogy nem mondunk károsat a másikról. Állandó erőt kifejtve foglalkozni vele. Mint az őr, aki szemmel tartja amit/akit őriz. Isten ismeretét és véleményét mindig szem előtt kell tartani és késznek lenni azt megformálni/megfogalmazni.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor