Vasárnapi üzenet: Isteni vezetés

„Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba.

Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból. József tetemét is magával vitte Mózes, mert ünnepélyesen megeskette ő Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal… Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” (2 Móz 13, 17–22)
Mostanság az isteni vezetés témaköre kezdett el foglalkoztatni. Hogyan vezet Isten? Láthatjuk-e mindig az Ő vezető és irányító karját életünkben? Hogyan van jelen a hétköznapjainkban? S ezekkel a kérdésekkel érkeztem meg a zsidó nép történetének ehhez a szakaszához.
Épphogy csak kijöttek Egyiptomból, nemrég tapasztalták meg Isten szabadítását. S bár egy népként beszélünk róluk, igazából még távol vannak attól, hogy valóban így lehessen őket nevezni. Egy közös van bennük, azon kívül, hogy mindannyian zsidók, ez pedig a Mindenható Isten imádata! Ráadásul azt látjuk a Szentírásból, hogy Isten lép elsőként, kezén ragadja a népet és vezeti tovább.
A szabadítás után tovább kell indulni!
Nem időzhetünk, nem álldogálhatunk egy helyben. Nem gondolhatjuk azt, hogy megérkeztünk, mert igazából a szabadítás az út eleje. Először tehát azt kell megértenünk, hogy Isten tervében a folyamatos vándorlás szerepel. Ő nem akarja, hogy népe megálljon, visszaforduljon. S ezért kész mindent megtenni: nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban előttünk menni.
S ha kicsit körültekintőek vagyunk, akkor ebben a néhány igeversben megláthatjuk életünk vezérének különös jellemzőit.
Körültekintő Isten!
Egyenesen az Ő gondolatait olvashatjuk igeszakaszunk elején. A rövidebb táv harcokat tartogat, s a nép még nem bírná ki ezt az utat. Így az Úr más útvonalra viszi őket, egy hosszabbra! Isten körültekintő itt, ismeri az övéit, s a hosszabb, kerülő út felé indítja őket a Vörös-tenger irányába.
Mi is nehezen vállaljuk a hosszabb utakat. A rövidebben hamarabb odajutnánk, a rövidebb kívánatosabb, de az Úr nagyon sokszor a hosszabbat adja, a hosszú várakozást egy-egy nehéz családi helyzetben. Nehezebb terheket ad, nehezebb természetű férjet, feleséget, gyermekeket, vagy épp makacs embereket, s mi oly sokszor nem értjük, hogy miért épp így cselekszik. Ne felejtsük el ilyenkor, hogy Isten körültekintő Úr, azért ad elénk hosszabb utat, mert a rövidebbet talán nem bírnánk ki, megóv valami nagyobb bajtól.
Gondviselő Isten!
A legérdekesebb, s egyben legkülönösebb részlet ebben a részben az, hogy magukkal viszik József tetemét. Ő ezt hagyta hátra, s Mózes így is cselekszik. Mit jelent itt ez a momentum?
József korábbi szavai ezek: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal. Tehát ahogyan viszik József földi maradványait az a garancia, azt jelképezi ez a cselekedet, hogy a nép érezi, látja, tapasztalja, hogy Isten gondoskodik. S az Ő vezetésének ez a következő jellemzője. Nemcsak körültekintő, de gondviselő Isten az Úr. Gondot visel, mert ez benne van az Ő vezetésében. Megőriz téged is életed legboldogabb, s egyben legnehezebb időszakaiban is.
Mindig, mindenütt jelen lévő Isten!
Hogyan vezette őket? Nappal felhő-, vízoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban. Éjjel-nappal velük volt. Más-más formában jelent meg, de nem hagyta el őket egy percre sem.
Nekem ez tökéletesen elég, s kedves olvasó, hiszem, hogy neked is elég lehet. Az Úr mindig, mindenkor jelen van az életünkben! Ha kételkedünk benne, ha nem látjuk a cselekedeteit, akkor is velünk jön. Nem távozott el akkori népétől sem, ma sem távozik el tőlünk. Vezeti gyermekeit, akiknek háborúságokat, gazdasági válságokat kell átélniük. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy velünk jön, s nem hagy el.
Engedjük, hogy Istenünk körültekintően, gondviselésével életünk egyedüli vezérévé váljon. „Akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8,14)

Máté Richárd, beosztott lelkész