Vasárnapi üzenet: „…mindenkinek mindene lenni.” (I. Kor 9,22.)

„Isten embere és hűséges követője, és a szentségeinek kiszolgálója, a lelki óhajok férfija, élő oszlop és ihletett kép, kit a műrai egyház mint mennyei kincset, csodálkozva fogadott, Szent Miklós atyánk, könyörögj lelkünk üdvösségéért!” – énekeljük Szent Miklós ünnepén a reggeli zsolozsmában. Valóban Isten embere és hűséges követője volt a műrai püspök, az osztatlan egyház szentje. Keleten született és ott egyedülálló tiszteletnek örvendett. De Nyugat szentjei között is előkelő helyet foglal el. Csaknem az egész világ számára ismert és népszerű püspökről beszélhetünk személyében.

Az egyik méltatója szerint a főpap élete a szeretetnek és az emberek iránti együttérzésnek szakadatlan hőstette. Nagyon sok csodát ismerünk, melyben a szent közbenjárását vehetjük észre, illetve rengeteg legenda és jócselekedet fűződik a nevéhez, amelyeket Szent Miklós napján a gyerekek az iskolákban és templomokban nagy szeretettel előadnak.

Sajnos, a világ és a média úgy állítja be a püspököt, mint egy piros ruhás öregembert, aki egyszer egy évben ajándékokkal látja el a világ jó gyermekeit. Szent Miklós sokkal több ennél. A főpap életével igazi példaképpé vált számunkra. Teljesítette Szent Pál apostol törvényét: „…mindenkinek mindene lenni.” (I. Kor 9,22.) Ő a betegeknek orvosa volt, a síróknak vigasztaló, a szegényeknek megmentő, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyt szenvedőknek védelmező és mindenkinek minden szükségben gyors menedék.

Merjünk mi is hasonlóvá válni Szent Miklós püspökhöz. Merjünk mi is jót tenni: felkarolni a szegényeket, öregeket, betegeket, támogatni a rászorultakat. Minden egyes jócselekedetünk, amelyet Isten dicsőségére teszünk és szeretetből fakad, az a ránk váró mennyei országot építi. Nyissuk meg kezünket a világ felé, ahogyan azt maga Szent Miklós is tette, s így részesei lehetünk az Úr nekünk szánt boldogságának.

Kótunovics István,
görögkatolikus papnövendék