Vasárnapi üzenet: Tökéletes?

“Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48)

Jézus Krisztus felszólítása ez felénk, minden kor tanítványai felé. De hát mit kezdjünk ezzel a felhívással, amikor másutt Jézus maga is elutasítja, hogy bárki jó lehetne az egy Istenen kívül: „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten.” (Mt 10,18) Pál is kimondja az emberi életünket vizsgálva: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róm 3,12) És még nagyon sok hasonló szakaszt idézhetnénk.

A Biblia tehát többször és egybehangzóan arról beszél, hogy az ember a bűneset után elromlott, nem képes jót tenni. Akkor hogyan lehetnénk szentek és tökéletesek?! Bizonyára túlzott elvárás ez Jézus Krisztustól! Valóban az. De megvan rá az oka, hogy ilyen túlzott elvárást támasszon felénk.

1. Hajlamosak vagyunk magunkat más emberekhez hasonlítani. Általában magunknál rosszabbat keresünk viszonyítási alapul. Ezzel meg is tudjuk nyugtatni a lelkünket: „Hát hozzá képest nem is vagyok én annyira rossz!” Az alkoholfüggő is tudja azt mondani, hogy „más nálam is többet iszik”. Az erőszakos ember is mondhatja, hogy „én a gyerekemre sohasem emeltem kezet, csak a feleségemre, bezzeg más a gyerekeit is veri”. Ha más rosszabb, mint mi, akkor nem is vagyunk mi annyira rosszak. Ha pedig nem is vagyunk rosszak, akkor nincs is szükségünk Istenre. „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá” – mondja az ige az 1Kor 11,31-ben. Ez a gondolkodásmód az ÖNIGAZOLÁS. Jézus Krisztus a fenti kijelentésével a mi önigazolásunk előtt akarja bezárni a kaput. Ne a másik emberhez mérjem magam, hanem a tökéletes Istenhez, a Mennyei Atyához. Hozzá képest mennyire vagyok jó?! Tökéletesnek mondhatom az életemet az Ő mércéjével mérve is?! Valóban, túlzó Jézus parancsa. Teljesíthetetlen. „Én soha nem lehetek olyan tökéletes, mint az Isten” – ezt be kell vallja minden őszinte ember. Éppen ezért van szükségünk Isten bűnbocsátó kegyelmére. És nem csak a nagyon rosszaknak. Hanem mindenkinek. Nincs kivétel. Nekem is kell a kegyelem! A megtért ember már Isten tökéletességével méri magát, és tudja, hogy alulmarad. Nem üti meg a mércét. De azt is tudja, hogy Isten szereti a tökéletlen embert. Jézus maga mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Lk 5,32) Pál apostol például a többi emberhez hasonlítva magát mélységes önkritikát gyakorol: „Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” (1Tim 1,15) De nem baj, ha nem vagyok tökéletes és elmaradok Isten mércéjétől, mert a Lk 7,47 szerint akinek több bűne bocsáttatott meg, az jobban szeret.

2. De még egy másik haszna is van annak, hogy Jézus ilyen lehetetlen felhívást intéz hozzánk. Ez pedig az igyekezet. A hívőnek nem lehet megelégednie azzal, ahogyan él, ahová az Istennel való kapcsolatában eljutott. „Jól van az úgy” – nem. Jézus fenti felszólítása arra hív, hogy a hívő életemben se célozzak meg kevesebbet, mint az isteni tökéletességet. Mindenkinek ismerős a saját szakterületén, hogy ha csak középszerű szakember szeretnék lenni, akkor rossz szakember leszek. Ha azt tűzöm ki célul, hogy nagyszerű legyek, akkor biztosan sikerül jónak lennem. Ha a tökéletességre törekszem, akkor idővel bizonyosan nagyszerű munka kerül majd ki a kezeim közül, habár tökéleteset valószínűleg sohasem fogok alkotni. Nincs ez másképpen az Istennel való viszonyunkban sem. A feladatunk az, hogy Isten képét tükrözzük vissza ebben a világban. Hogy úgy szeressünk, úgy bocsássunk meg, úgy teremtsünk békességet magunk körül, ahogyan azt Jézus Krisztus tette. Ezt valószínűleg nem érjük el itt a földön. És mégis, a próbálkozás közben nő a hitünk, változik az életünk, jobb emberekké leszünk. Egy szerzetest egyszer azzal bízott meg az apát, hogy hozzon vizet a folyóról egy vesszőből font kosárban. A szerzetes próbálkozott egy-két órán át, de a víz mindig kifolyt a kosárból. Két óra múlva csüggedten jelentkezett az apátnál, mondván, lehetetlen a feladat. Kosárban nem lehet vizet hozni a folyóból. „Fiam, igazad van. – mondta a bölcs apát. – De most nézd meg, milyen tiszta lett közben a kosár!”

3. A tökéletességre hívó jézusi mondatnak még egy haszna van. Ez pedig az öröklét felől nézve érthető. Itt lent, bűnös emberként soha nem érjük el a vágyott tökéletességet, habár próbálkozunk és vágyunk utána. De az üdvözültek seregében Isten elveszi tőlünk a képességet, hogy rosszat tegyünk. Az Ő dicsőséges országában minden üdvözült lélek tökéletes lesz. Olyan, amilyennek Isten alkotta az embert a bűneset előtt. Jézus nem véletlenül hív bennünket a tökéletességre. Azt akarja, hogy ne ehhez a tökéletlen világhoz ragaszkodjunk, ahol az örömünk ritkán tökéletes, hanem vágyjunk Hozzá. Abba az országba, amelynek a kapuját Ő tárta szélesre a golgotai áldozatával.

Összefoglalva tehát: Jézus tökéletességre hívó tanítása lehetetlenné teszi az önigazolást, int a középszerűség kísértése ellen, és táplálja a vágyunkat a Mennyei dicsőség felé, ahol végre elérjük a tökéletességet.

Kacsó Géza

Forrás teso.blog