Vasárnapi üzenet: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek…”

„Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” Máté 26, 41

Az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, mit is jelent igazán hívő életet élni, továbbá hogy a mai keresztyének hitmegélése mennyire tér el például Pál apostol Krisztus-követésétől. Ha összehasonlítjuk Pál Istenhez való ragaszkodását a mai emberekével, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy elszomorító a kép.

Pálnak nincs drágább kincs Jézus Krisztusnál. Vajon ma is a legértékesebb, legdrágább kincs Jézus Krisztus és az örök élet? Hajlandóak ma az emberek feladni a földi dolgokat Jézusért? A hitünk, az Istennel való szoros kapcsolatunk a legfontosabb dolog az életünkben?

Mondhatjuk, hogy azok más idők voltak, de ma is vannak, akik hajlandók szenvedni, ha kell, meghalni Jézusért. Vannak, akik bujkálva tartanak istentiszteleteket, és vannak, akik hajlandók gyalog 60-80 km-t megtenni, hogy keresztyén testvérekkel istentiszteletet tarthassanak.

Érdemes ezen elgondolkodni. Volt idő, amikor itt is tiltották a vallást. Amikor az emberek titokban esküdtek, konfirmáltak. Még akkor is mentek istentiszteletre, ha ezért elveszíthették a munkájukat. És volt idő, amikor a hitmélyítő heteken telt ház volt, amikor az emberek nem órákat, hanem egész hetet szántak Istenre és a hitük erősítésére.

Hová lett vajon mára ez a kitartó hit? Hová lett ez az Istenhez ragaszkodás? Mi változott meg ennyire az évek alatt? Isten nem. Tudjátok, mi változott? A körülmények változtak. A XXI. században itt, Közép-Európában nagyon kényelmes az élet. Talán sokan nem értenek velem egyet, de ma többen is úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy függetlenedjenek Istentől, mondván, nem szorulnak rá Isten áldásaira, segítségére, hogy nem tartoznak neki hálával, és nem Tőle függ az életük minden pillanata.

Mi ez, ha nem kényelem? Régen ezt nem engedték meg maguknak az emberek. Nem mertek függetlenedni Istentől, háttérbe szorítani Őt, mert tudták, hogy Isten kezében van az életük. Ma nagyon kényelmes életet élünk, és ezért kerülhet az értékrendben Isten elé a szórakozás, kirándulás, családi programok vagy egyszerűen csak az alvás, a pihenés.

Alapigénkben Jézus azt mondja: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” Jézus tudja, hogy a test képes az embert rossz irányba vinni, és erre figyelmezteti a tanítványokat. A test kényeztetése, a kényelem nagyon veszélyes, mert elsodor Istentől.

Nekünk ma még nagyobb szükségünk van erre a figyelmeztetésre, mint a tanítványoknak: „Virrasszatok és imádkozzatok!”

Meggyőződésem, hogy a mai kor keresztyéneinek rendszeresen, évente többször is böjtölniük kellene. Ahogy Pál is mondja: megsanyargatni és engedelmességre kényszeríteni a testünket, hogy ne váljunk alkalmatlanná a szolgálatra. Nem a hús megvonására gondolok elsősorban, hanem beiktatni olyan időszakokat az évünkbe, amikor kimozdítjuk magunkat a megszokott rutinból, a kényelmi zónánkból, és rákényszerítjük önmagunkat és a testünket az Istennek való engedelmességre.

A legelső és talán a legfontosabb ilyen lépés lenne, hogy kijelöljünk egy órát a napunkban, melyet Istennel töltünk. Rá figyelve, Bibliát olvasva, imádkozva, az Ő jelenlétében csendben elmélkedve. Ez is olyan dolog, melyet ma sokan nem engednek meg maguknak, mert az idejük túl drága, vagy épp különböző kényelmi dolgok elveszik ezt az időt.

Aki megérti, hogy Istentől kapja mind a 24 órát ajándékba, az talán nem sajnál egy órát a napjából, melyet Istennel tölt el. A kényelem veszélyes! Kezdjünk el ennek tudatában élni és alakítani az életünket! Ámen!

Balázs Antal
beregardói, makkosjánosi, kijevi református lelkész

Forrás: karpataljalap.net