Volt egy tánc

Korábban írtam az elégedettségről.

Azt mondtam, hogy az elégedettség az alapja az előre jutásnak. Az egyik olvasó kifejtette, hogy ez szerinte nem így van, mert az elégedetlenség hajtja előre a világot. Még többet, még jobbat, még, még, még. Ezzel messzemenőkig nem tudok egyetérteni. Bár számtalanszor tapasztaltam, hogy hogyan válik ketté az isteni gondviselésbe vetett hit attól, amit valójában teszünk, azt kell mondanom, hogy e kettő egyensúlya adja meg tevékenységünk alapját. Ha tudom, hogy amit elértem, Isten lehetőségeinek köszönhető, képes leszek hálás lenni az általam elértekért. Isten lehetőségekkel ajándékoz meg. Szituációkkal és képességekkel, melyekkel ezekben a szituációkban képes vagyok valamit megvalósítani. A tetteim válaszok Isten táncra történő felkérésére. Az Isten akarata szerinti élet egy keringő Istennel. Én nem vagyok valami jó táncos, amennyire jól értek a hangszerekhez, legalább annyira bot lábam van. Úgy érzem, Istennel járt táncom is olyan esetlen, mint amikor elkezdek táncolni. Ráadásul nem tudok keringőzni. Amikor kettéválik az isteni gondviselésbe vetett hitem, és a tevékenységem, megtörik ez a közös tánc. Én úgy akarok Istennel keringőzni, hogy nem határozza meg a lépéseket. A keringő lényege – bár mondom, nem értek hozzá – hogy a két fél között harmónia van. Többnyire a férfi vezet, irányít, de kettőtök összjátékának az eredménye a keringő. Együtt hozzátok létre. Tudom, a teológia attól való félelmében, hogy az emberre kerül a hangsúly, túlzó mértékben Istenre igyekezett azt helyezni. Az sem keringő, ha csupán szemlélem, hogy Isten hogyan keringőzik egyedül. Amikor én az isteni gondviselésre hárítom az életemet, akkor tulajdonképpen azt várom, hogy a tánc úgy legyen eljárva, hogy én nem táncolok, csak Isten. Ha nincsen Isten, nincsen tánc, ilyen egyszerű. Ő az, aki megtanít keringőzni, de ehhez te is kellesz. Ezer és egy táncpartnert találna az angyalok között, de ő mégis téged kért fel, mert szereti, hogy amikor igent mondasz a felkérésre, akkor nem robotként beprogramozott választ adsz, döntesz. Isten nélkül nincsen tánc, ő találta fel a keringőt, de veled akarja eljárni. Összjáték. Így születik meg a gondviselés és a cselekvés harmóniája.

Tudom, hosszú és néhol túlzóan szentimentális a kép, amit használtam, de szeretném, ha megértenéd, hogy életed táncát Istennel akkor járod, amikor követed, ahogyan irányít, vele lépsz, és együtt táncoltok. Így leszel elégedett. Nem csárdást akarsz, amikor keringőt jártok, mert most a keringőre kértek fel. A keringő nem privát-projekt és nem is sztepp, amit egyedül is eljárhatsz. Miközben te a tánc illúziójában élsz, aközben Isten ott vár és ezt kérdezi: szabad?