A hajrában: Interjú Kovács Miklós parlamenti képviselőjelölttel

A választási kampány a végéhez közeledik. A résztvevők immár a tapasztalataikról is beszámolhatnak. Megkérdeztük Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét és képviselőjelöltjét a 73-as körzetben, milyenek a benyomásai a szavazók bizalmáért folytatott verseny eddigi menetéről.

– Képviselőjelölt úr, hány gyűlése van hátra, mennyin van túl?

– Mire a lapot olvassák, néhány marad a kb. 100-ból. A magyar településeken valamivel több mint ötven találkozót terveztem, az ukrán–ruszin településeken nagyjából ugyanannyit. A magyarok által is lakott helyeken ezekre sor került, az ukrán településeken jóval kisebb az érdeklődés, kevesen jelennek meg vagy el sem jönnek.

– Ennyire nem szeretik a magyarokat?

– Más jelölteknek is voltak hasonló élményeik, a legtöbbjük pedig meg sem próbálkozott azzal, hogy az átlagválasztóval találkozzon. Akiknek a gyűlésein többen jelentek meg, azoknál többnyire tetten érhető az adminreszursz hatása. Nem biztos, hogy a kivezényelt hallgatóság kedvezően reagál a jelöltre, akinek a gyűlésére beterelték.

– És akik a nem magyar falvakban eljöttek, azok nem mutattak magyarellenességet?

– Akik eljöttek, a többiek végletes közönyét és kiábrándultságát emlegették, ami egyébként az ukrajnai demokrácia alapproblémája. Egyébként lehetett velük normálisan beszélni, elmagyarázni dolgokat, amelyekről magyar vonatkozásban ködös elképzeléseik voltak.

– Miben értettek egyet a hallgatósággal?

– Azzal, amire a Kárpátalja önkormányzatáért jelszó utal, hogy Ukrajna jelenlegi túlcentralizált közigazgatási rendszerét az ellenkező irányba kellene átalakítani, lehetővé téve a helyi közösségek és a régiók igazi önkormányzatát.

– És a magyar gyűlések résztvevői miben értettek egyet?

– Hogy a magyaroknak újra magyar jelöltre kell szavazniuk.

– Legutóbb is ezt mondták a KMKSZ által szervezett gyűléseken?

– A legtöbb magyar tisztában van vele, hogy nemzeti szempontból mi a helyes viselkedés. Aki egy-egy véletlen alkalommal vetődik el a templomba, attól még tisztában van vele, hogy nem viselkedhet úgy, mint a kocsmában. A KMKSZ-es összejöveteleken nem illik nyílt nemzetellenes szövegekkel parádézni.

– Ahogy azonban az emberek szétszélednek, már hallhatnak ilyet.

– És hallják, olvassák a mi üzeneteinket is. A bizonytalankodó, kevésbé aktív választók a végére csak kapkodják a fejüket. Melyik hang lesz az erősebb, és melyikre lesznek fogékonyabbak a magyarok? Ezen fog eldőlni a választások kimenetele.

– Feltételezhetjük, hogy a magyarok nemcsak elméletben lesznek tisztában a szavazás helyes módjával, hanem a gyakorlatban is?

– Mindannyiunk érdekében remélem, hogy igen. Ezért amit lehet, meg kell tennie annak, aki felfogja a helyzet súlyosságát.

– A nyelvtörvényre és a kettős állampolgárság büntethetővé tételére gondol?

– Ezek valóban jól mutatják a jelenlegi hatalom zsigeri magyarellenességét, cinizmusát, erőszakosságát. Nem kétséges, hogy a magyarság súlyos nyomás alatt áll Kárpátalján. Az igazi kérdés azonban a közösség válasza, reakciója az elnyomásra. Ha nem tudunk ellenállással válaszolni, akkor nem vagyunk többé nemzet. A tagjainak védelmet nyújtó közösség megszűnése után a magyarok könnyű prédává válnak.

– Ha minden jól menne is, még mindig ott van a választási csalások problémája, a KMKSZ-nek pedig nincs mindenütt tagja a szavazatszámláló bizottságokban.

– Mindenütt lesznek megfigyelőink, akiknek segítéségükre sietünk, ha problémát észlelnek. Úgy tűnik, nemzetközi megfigyelőket is mozgósítani tudunk, ha valamely szavazóhelyiségben paranormális jelenségeket észlelünk a számláláskor.

– Az elmúlt választások tuti biztos módszere a szavazatvásárlás volt, lehet-e ez ellen tenni valamit?

– Persze senki se vegyen el pénzt a szavazatáért, eladva saját utódai jövőjét egy kis inflációs pénzért, aminek már egy hónap múlva sem marad nyoma, nemhogy öt év múlva.

– És ha komolyan?

– Ha akad olyan öntudatos, bátor ember, aki kész nyíltan kiállni, a KMKSZ is segít megtenni a szükséges jogi lépéseket. Rajtunk kívül is lesz olyan, aki rossz néven veszi, ha felvásárolják a potenciális választóikat. A „Hatalom” és a „Pénz” most is, mint 2010-ben, összecsap a választásokon, és ha a „Hatalom” most erősebben koncentrál, mint legutóbb, akkor leállíthatja a táskás embereket, akik az utolsó héten felkeresik azokat, akiket pár nappal korábban listáikra „vettek”. Persze a múltkori sikeren felbuzdulva most a „Hatalom” jobban eleresztett jelöltjei próbálkoznak ellenlábasaik módszerével. A szerepek ilyenkor megcserélődnek. A sötét erők kiolthatják egymást.

– Hogy áll a kampány többi része?

– Rendben folyik, a rendelkezésünkre álló lehetőségeket felhasználjuk. Miután a hatalom majdnem teljesen blokkolta az óriásplakátjaimat, molinókat használunk, amit híveink portáikon függesztenek ki. A módszert azóta többen is átvették.

– Véletlen, hogy pont az Ön reklámanyagait rongálják?

– 2002-ben is ez történt. Az „összefogást” hirdető magyarul beszélők nem tudják megbocsátani, amit ellenünk elkövetnek. Az ellenünk táplált gyűlöletük elhomályosítja józan ítélőképességüket. Azt hiszik, hogy egy magyarellenes ukrán párt és jelöltjeinek támogatása a magyar érdekvédelemmel szemben másként is értékelhető, mint árulás.

– Ezt az emberek is így gondolják?

– Valóban minden a fejekben dől el. Tapasztalatból elegendő gyülemlett már fel ahhoz, hogy józan döntést hozzanak. Mi pedig mindent megteszünk, hogy segítsük őket ebben.