Angyalbatyúk érkeztek a beregszászi bentlakásos óvodába
A Beregszászi 5. számú Pacsirta bentlakásos óvoda egy olyan intézmény, ahol többnyire nehézsorsú, szociálisan rászoruló, betegesebb gyerekek élnek. Igen, nem járnak oda, hanem ott élnek. A bentlakásos óvodában a gyerekek nem mennek délutánonként haza. Az uzsonna után nem néznek ki az ablakon, hogy jön-e már apu vagy anyu, vagy legalább a nagyi. A szülők ugyanis csak hétvégére viszik haza a 3-4 éves csemetéket.
A Magyar Katolikus Karitász mindig is igyekezett olyan sorsú embereknek segíteni, akikről senki sem gondoskodik, akiket elfelejtett a társadalom, akik nem részesülnek támogatásban és akiken más nem segít. Így bukkantak rá több évvel ezelőtt a bentlakásos óvodára. Karácsony előtti kárpátaljai körútjuk során a vendégek december 17-én érkeztek meg az intézménybe, természetesen nem üres kézzel, hanem karácsonyi ajándékokkal, vagyis angyalbatyúkkal.
Kecskés László, a Magyar Katolikus Karitász munkatársa közölte, hogy a cipősdobozokat több magyarországi egyházmegye területén gyűjtötték össze az önzetlen adakozók.
Écsy Gábor atya, a Magyar Katolikus Karitász igazgatója összegezte, hogy a nap során már ellátogattak az Ungvári Karitász szeretetkonyhájára, valamint a nagybereznai család típusú gyermekotthonba. Hangsúlyozta:
„Fontosnak tartottuk, hogy most karácsony előtt is hozzunk tartós élelmiszert Kárpátaljára, amely segítségével talán az ünnepeket szebbé tudják tenni… Természetesen a gyerekekre is gondoltunk. Angyalbatyúkkal érkeztünk, melyeket magyarországi gyerekek készítettek el sok szeretettel. Emellett szaloncukorral, édességgel is kedveskedünk a legkisebbeknek. Nagyon örülünk annak, hogy Beregszászban megtaláltuk a bentlakásos óvodát. Sok segítőt is találtunk, akik ezeket a gyerekeket támogatják, hiszen hátrányos helyzetben vannak, szociálisan nagyon nehéz körülmények között élnek. A gondos nevelés, tanítás sokat képes változtatni rajtuk”.
Klaus Hoehn, a Karitász németországi jószolgálati nagykövete is elkísérte a szállítmányt. Évtizedek óta szívén viseli a magyarok, többek közt a kárpátaljaiak sorsát. Rengeteg adományt köszönhetnek neki a helyiek. Fontosnak tartotta most is, hogy személyesen találkozzon ezokkal a gyerekekkel, mert az ajándékozáson túl a személyes találkozás örömét is át szerette volna élni.
Kovács Ágnes, az óvoda igazgatóhelyettese sok szeretettel köszöntötte az Anyaországból érkezett vendégeket. Megköszönte, hogy karácsony idején nem feledkeznek meg róluk és sok ajándékkal érkeznek.
Kuzma Tímea, az intézmény igazgatónője is megerősítette, hogy nagyon hálásak a sok éve tartó támogatásért és együttműködésért, hiszen a gyerekek számára felejthetetlen élmény a sok értékes ajándék, a szeretetet és odafigyelés. Röviden vázolta az intézmény jelenlegi helyzetét, és a gyerekek állapotáról, helyzetéről is beszámolt. Ismételten elmondta, hogy az óvoda rendkívül nagy segítséget nyújt ezeknek a gyerekeknek, akiknek az otthoni körülmények között talán a legalapvetőbb szükségleteikről is le kellene mondaniuk. Otthont, meleget, biztonságot ad nekik ebben a nem könnyű helyzetben.
A gyerekek egy csodálatos előadással hálálták meg a jótevőknek a sok ajándékot. Karácsonyi dalokkal, vidám játékkal örvendeztették meg a jelenlévők szívét.
A délután fénypontja természetesen az ajándékok átadása volt. Az óvodások türelmetlenül várták az angyalbatyút, melyet nyomban ki is bontottak.
Jó volt látni, ahogyan a kisgyerekek percek alatt közvetlenséget és barátságot érezve, játszani hívták a karitász munkatársait. Écsy Gábor atya is boldogan segített egy kisfiúnak az ajándék kibontásában. Nehéz megmondani, hogy kinek esett jobban a játék: a gyerekeknek vagy az adományozó felnőtteknek. Kapni jó, de aki ad, annak is megtelik a szíve örömmel.
Fehér Rita