Bayer Mihály: Eddig nagyon kevés ukrán állampolgár folyamodott magyar állampolgárságért
Magyarország az utóbbi néhány évben a visegrádi négyek országai közül talán a legkevésbé aktív és észrevehető partnere volt Ukrajnának, az ukrán-magyar kapcsolatok pedig eléggé vontatottan fejlődtek, ezért az „elhalasztott látogatások történetének” kezdték nevezni ezeket. És noha országaink gondjai sokban hasonlóak, Ukrajna és Magyarország is sokkal inkább belügyeivel volt elfoglalva, mintsem a közös nehézségek megbeszélésével.
Ám az utóbbi hónapokban, úgy néz ki, a helyzet jobbra fordult. Az év elejétől Magyarország lett az EU soros elnöke, ez előtt közvetlenül pedig Kijevbe érkezett ennek az országnak az új nagykövete, aki már az első napoktól kezdve hozzákezdett a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. A „kétoldalúsággal” kezdte beszélgetésünket Bayer Mihály úr, a Magyar Köztársaság Rendkívüli és Megbízott Nagykövete:
— El kell ismernem, hogy az utóbbi néhány évben kapcsolataink valóban nem fejlődtek olyan mértékben, ahogyan azt szerettük volna. De a „vontatott” kifejezéssel nem értenék egyet. Jól, sőt sikeresen fejlődtek a gazdasági kapcsolatok, folytatódtak a határmenti érintkezések. Igen, tény, hogy előző év nyaráig kevesebb magas szintű találkozásunk volt. Most azonban a helyzet gyökeres változásnak indult. Helyreálltak a vezetőink: elnökeink, házelnökeink és miniszterelnökeink közötti személyes kapcsolatok. Az utóbbi hónapokban néhány miniszteri találkozásra is sor került. Gondolom, mindkét oldalon egyértelmű az az elhatározás, hogy nagyon aktívan fejlesszük kapcsolatainkat valamennyi területen.
—Ukrajnában már nemegyszer keringet az a rémhír, miszerint az Európai Unió a Közel-Keleten zajló események következtében elvesztheti országunkkal szembeni érdekeltségét, illetve szó esett az Európai Unió szomszédsági politikájában bekövetkező esetleges változásokról. Ezt Ön hogyan értékeli: van-e Ukrajnára nézve ilyen veszély?
— Az Európai Unióban már rég elhatározták, hogy áttekintik a szomszédsági politikát, mivel elfogadása óta már eléggé sok idő eltelt. Szerettünk volna elkészíteni egy leltárt: megállapítani, mi az, amit elértünk, hol van több esélyünk és lehetőségünk, melyek nincsenek még eléggé kiaknázva, és hol kell valóban valamit változtatni. A munka folyamatban van. A folyamat közben új helyzet merült fel a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, ahol a népi forradalmak gyökeresen változtatják meg a politikai viszonyokat. Ez új lehetőségeket, kötelezettségeket, és bizonyos mértékben veszélyt teremtett az Európai Unió számára. A veszélyek mindenekelőtt a migrációval hozhatók összefüggésbe, és ez már nyilvánvaló. A lehetőségek pedig, véleményem szerint, abban rejlenek, hogy ezek a folyamatok esélyt teremthetnek az említett régió országainak demokratikus alapokra, demokratikusabb és átláthatóbb vezetésre való áttéréshez. Az Európai Unió érdekelt ezeknek az országoknak a megsegítésében és a demokratikus folyamatok ösztönzésében.
Másrészt, úgy gondolom a keleti szomszédság ugyanolyan fontos számunkra. És mi, közel fekvő országok, ragaszkodunk ahhoz, hogy a szomszédsági politika továbbra is kiegyensúlyozott legyen, és egyaránt figyelembe vegye az EU keleti és déli határainak érdekeit.
Természetesen, elhangzott olyan vélemény is, hogy a jelentősebb anyagi segítséget a déli szomszédoknak kell biztosítani, azonban, úgy vélem, konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy meg kell őrizni a két harmad–egy harmad arányt, a déli szomszédok javára (mivel ott több ország és több lakosról van szó). Magyarország nagyon határozottan fellép azért, hogy a keleti szomszédoknak utalt összegek, minimum megmaradjanak a meglévő szinten, tehát semmiképpen sem csökkenjenek. Felszólítjuk a tagországokat, hogy ebben a helyzetben, amikor tényleg sok figyelem irányul a déli országoknak, ne csökkenjen a keleti szomszédokkal való viszony fejlesztése sem. És Magyarország ebben a kérdésben nem egyedül lép fel.
Hangsúlyoznom kell még egy fontos dolgot: nem szabad elfelejteni, hogy az EU-t nem csak jogi-gazdasági jellegű együttműködésre hozták létre. Az Európai Unió elsősorban bizonyos elvek és értékek közösségét jelenti. Az országoknak, melyek az EU-hoz való közeledés és együttműködés lehetőségeit keresik, nem beszélve azokról, amelyek a jövőben az EU tagjává szeretnének válni, meg kell jegyezniük: előrelépés csak akkor állhat be a hozzájuk fűződő kapcsolatba, ha a gazdasági együttműködés és a jogrendszer egységesítése mellett országukban megerősödnek az EU közös értékei is.
–Ennek ellenére az ukrán vezetés a gazdasági összetevőre fektet nagyobb hangsúlyt. Ön hogyan értékeli a Szabadkereskedelmi övezet létrehozására vonatkozó tárgyalások folyamatát? Van-e esély már idén aláírni ezt a szerződést? Vagy problémás lesz átlépni a „vörös vonalat”?
–Az Európai Unióban, érthető módon, vannak bizonyos „vörös vonalak”, azonban ezek nem Ukrajnához kapcsolódnak, hanem a mi politikánkhoz. Az EU már írt alá – és fog a jövőben is – ilyen jellegű dokumentumokat különböző országokkal. Ezeknél figyelembe vesznek és tiszteletben tartanak bizonyos elveket, amik a mi korlátainkat is jelenti egyben. Nagyon kevés lehetőségünk van, ha van egyáltalán – eltérni ezektől a közös korlátozásoktól. Úgy hiszem, a szabadkereskedelmi övezet létrehozása nem csak Ukrajna, de az EU érdekét is szolgálná. Ezért az ukrán partnereknek és az EU hivatalos képviselőinek, akik már tárgyalásokat folytatnak, olyan megegyezésre kell jutniuk, ami mindkét fél számára hasznos lehet.
Ukrajna számára nagyon fontos ágazat a mezőgazdaság, ezért érthető, hogy az ország vezetése arra törekszik, hogy jobb lehetőségei legyenek az ágazat fejlesztésére, bevonva az egységes európai piac nyújtotta lehetőségeket. De tudniuk kell, hogy a mezőgazdaság kérdése nem csak Ukrajnában, de mindenütt nagyon problémás. Ha elemeznénk az európai gyakorlatot, kiderülne, hogy az EU javaslatai mindig a kereskedelem konkrét mutatóihoz igazodnak. Amennyire tudom, az EU kvótákat javasolt Ukrajnának, amelyek lényegesen magasabbak a jelenlegi mezőgazdasági termékek kereskedelmi mutatóinál. De a gyakorlat az: mindig, amikor egyik vagy másik partner ki akar és tud lépni a megállapított kvóta kereteiből, az EU kész tárgyalni a megnöveléséről és egy másik szintre lépésről. Amit most kínálunk, megfelel az ukrán mezőgazdasági ágazat export lehetőségeinek. Tárgyalófeleink pedig egyértelműen kijelentették, hogy néhány év múlva, ha Ukrajnában új helyzet áll elő, készek vagyunk áttekinteni a mostani pozíciókat.
Az utóbbi időben sok szó esett a szabadkereskedelmi övezetről, de én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a megállapodás nem egy különálló dokumentum, előkészítése elválaszthatatlan részét képezi a társulási megállapodásról szóló tárgyalásoknak. Ezért különösen hangsúlyoznám, hogy ez az okmány nem csak a kereskedelmi és gazdasági együttműködésre vonatkozik, de sok más területre is, beleértve a politikai együttműködést. Ezért a dokumentum előkészítése során egy többirányú kötelezettség-vállalást kérünk az országtól. Úgy hiszem, ha sikerül megegyezésre jutni a szabadkereskedelmi övezet és egyéb kérdésekben, akkor a társulási megállapodás és Ukrajna csatlakozása az Európai Energetikai együttműködéshez még egy fontos előrelépés lesz az euro-integrációs folyamatban.
–Ön bizonyára hallott Volodimir Putyin közelmúltban tett kijelentéséről, hogy az Ukrajna és Európai Unió közötti szabadkereskedelmi övezet fenyegetné Oroszország érdekeit, ezért az kénytelen lesz „megerősíteni a határokat”. Hogyan értékeli ezt a kijelentést?
–Természetesen olvastam ezt a bejelentést, de nem tisztem értékelni, ez nem az én munkám. Azonban eszembe jutott, hogy volt idő, amikor Oroszország egyértelműen azt nyilatkozta, hogy támogatják Ukrajna európai integrációját, és az nem keresztezi Oroszország érdekeit.
–Az ukrán vezetés többször említi nemzetközi befektetők bevonását. Ön szerint milyen feltételek állnak rendelkezésre az üzlet szempontjából Ukrajnában? Gyakran fordulnak-e Önökhöz magyarországi vállalkozók itt felmerült problémáikkal?
–A külföldi befektetésekre irányuló politikát helyesnek vélem. Emlékszem még azokra az időkre, amikor nálunk Magyarországon megkezdődött a gazdasági átalakulás. Mi hiányzott? A tőke, a technológia és a vezetői tapasztalat. Úgy gondolom Ukrajnában a menedzseri/ vezetői tapasztalat már megvan, viszont kevés még a modern technológia és a tőke. A gyorsabb gazdasági fejlődés, a GDP és az életszínvonal növekedésének érdekében növelni kell a termelés volumenét, valamint külföldi befektetések bevonására és modern technológia alkalmazására van szükség. Mindez gyökeresen megnövelné az ukrajnai termékek versenyképességét a nemzetközi piacon.
Mennyire jók a feltételek az üzlet szempontjából? Elvben a cégeinknek nincs rossz helyzete az ukrán piacon. A többség sok lehetőséget lát itt és terjeszkedni szeretne. Kereskedelmi forgalmunk Ukrajnával szintén egyre gyarapszik. A válság előtti évben majdnem 4 milliárd dollárt ért el, aztán visszaesett 2 milliárdra, tavaly pedig ismét majdnem elérte a 3 milliárdot, ami szintén nem rossz. Ez a gazdasági kapcsolataink jó erőforrásairól tanúskodik. Magyarország is azon országok csoportjához tartozik, akik főbefektetők Ukrajnában. Az Ukrajnában befektetett magyarországi tőke eléri a 700 millió dollárt. Az országban jelen vannak légitársaságaink, és az OTP-bank, ami azt mutatja, hogy az érdeklődés és a lehetőségek egyaránt megvannak Magyarország részéről Ukrajna felé. Úgy gondolom, ha nem is azonnal, de a jövőben is alapvetően nőni fognak a magyarországi cégek befektetései Ukrajnában. E mellett, már több mint ezer közös vállalat működik Ukrajnában, melyek számából ítélve, úgy gondolom ez a folyamat folytatódni fog.
A magyar cégek problémáira vonatkozóan el kell mondanom, hogy egyrészt, nem javult az ügyintézés légköre. Nem először töltöm be a nagyköveti tisztséget, már sok piacon dolgoztam magyar vagy nemzetközi leányvállalatokkal. Diplomáciai karrierem során még egyszer sem fordultak hozzám magyar cégek, hogy segítsek bizonyos problémák megoldásában. Nem jogi vagy gazdasági jellegű gondokat, hanem például magyar cégek javára hozott bírósági döntések megvalósítását illetően, vagy bizonyos cégek felszámolását, amik már több éve húzódnak. Európai kollégáimtól más jellegű gondokról is hallottam, például ÁFA-visszaigénylési gondokról, amelyeket mielőbb meg kellene oldani. Ezek a magyar cégeket is érintik. Vannak jó üzleti terveink, amelyeket egyelőre az ÁFA szabályozatlansága miatt nem lehet megvalósítani.
A vám – szintén gondot okoz. Például nem fogadják el az egyik magyar cég deklarációit, mert a valós áruértékeket tüntették fel benne. Az ukrán vámhatóság több vámot akar befizettetni, ezért felértékelik a behozatali árukat, ezzel kiszorítják a magyar árukat az ukrán piacokról.
Természetesen, vannak olykor monopóliumra irányuló törekvések is, de ezek másutt is előfordulnak időnként. Ez is gátolja olykor a magyar cégek aktivitását az ukrajnai piacokon.
– A világgazdasági válság Magyarországot is éppúgy érintette, mint Ukrajnát. Magyarország azonban hamarabb és sikeresebben küzdött meg vele. Például, Önök már le tudtak mondani az IMF-hitelről, pedig országuk nemrég még a fő hitelfelvevő országok egyike volt. Hogyan sikerült javítani ezen a helyzeten?
–Magyarország és Ukrajna helyzetében sok a hasonlóság, azonban az ország vezetése nálunk aktívabban és gyorsabban reagált a válságra. Önöknél ez a folyamat tovább tartott, mivel meg kellett várni, hogy megalakuljon a kormány, és elkezdje a tárgyalásokat az IMF-el. Magyarország volt az első ország, amely pénzügyi segítséget kért a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól. 25,1 milliárd dollárt kaptunk, ami egy óriási összeg, és nagy segítséget jelentett az országnak, úgy hogy már majdnem egy éve nem szorulunk támogatásra. A magyar költségvetési hiány ma már a piac általános feltételei szerint pótolható. Ebből a szempontból nálunk hamar javult a helyzet. De maradtak még ezen kívül komoly gondok, például a nagyon magas államadósság. Jelenleg ez kissé több mint a GDP 80%-a. A kormányunk az utóbbi hónapokban hozott bizonyos döntéseket, az országgyűlés pedig több törvényt fogadott el, amelyek meggátolják az államadósság növekedését. Az országgyűlésünk jelenleg egy új alkotmánytervezetet tárgyal, amely megszabja, hogy az államadósság nem lehet több 50%-nál. A kormány arra törekszik, hogy 2014-ig 80-ról 70%-ra csökkenjen az államadósság, és ha sikerül esetleg többre is. Emellett, természetesen aktívan dolgozunk a költségvetés állami szektorra és szociális segélyekre fordított kiadásainak csökkentésén is.
Ebben a kontextusban zajlik a nyugdíjrendszer átalakítása, amely a finanszírozott rendszer szűkítését irányozza elő, mivel a kormány erre fordított kiadásai az utóbbi években az évi államháztartásai hiány egy százalékát alkották. A pénz, amit vissza lehet ezáltal irányítani a kötelező nyugdíjalapba, szintén hozzájárul az államadósság csökkentéséhez. Ez nagyon fontos, mivel az állami jövedelemadó 57%-a csak a kamatok törlesztésére megy el, ami közel 1 milliárd eurót jelent évente. Ez egy szörnyű összeg.
A másik problémánk, Európa legalacsonyabb foglalkoztatottsága, ami 57%-os. Ennek a reformnak a keretében vizsgáltuk meg annak lehetőségét, hogy lehetne a korkedvezménnyel vagy munkaképtelenség miatt nyugdíjba ment személyeket visszavezetni a munkaerőpiacra. A 90-es években sok ember veszítette el munkáját. Minden megélhetési lehetőség nélkül maradva, egy részük mindent bevetett, hogy nyugdíjba menjen. Akkor virágzott a korrupció, így nem volt más kilábalási lehetőségük a helyzetből. Manapság több mint 730 ezer korkedvezményes nyugdíjas él Magyarországon. Ez nagyon sok, ezért a kormány olyan programok kidolgozására vállalkozik, amelyeknek köszönhetően legalább az érintettek egy része vissza tudjon térni a munkaerőpiacra.
—Azonban ehhez új munkahelyekre van szükség. Az idősebb embereknek, akik ráadásul tartósan nem dolgoztak, nehéz lesz önállóan munkát találniuk.
—Először is, szakmai átképzésekre vonatkozó tervek készülnek az ilyen emberek számára. Másodszor, várhatóan a piac is fog munkalehetőségeket teremteni, mivel a GDP növekedését reméljük, tehát, ha nő az ország termelékenysége, a munkaerő szükséglet növekedésére is számítani lehet. Kormányaink gyakran valósítanak meg közmunka programokat is: a települési önkormányzatok olyan összegeket pályázhatnak meg az állami költségvetésből, amiket csak a helyi közmunkák elvégeztetésére fordíthatnak, s amelyre munkanélkülieket vagy csökkent munkaképességű embereket alkalmazhatnak. Ezt a programot bővíteni is fogjuk. A jövőben lesz az állami költségvetésben egy keret, amelyből azok a magánvállalatok pályázhatnak, akik jelenlegi korkedvezményes nyugdíjasokat foglalkoztatnak. Érthető, hogy ezek az új munkavállalók jövedelemadót fognak fizetni, de így is több bevételük lesz, ezzel nőni fog a fizetőképességük és a fogyasztói igényeik, ezáltal nőhet a termelés, sőt az egész gazdaság.
Szakértőink utánaszámoltak, hogy ha a jelenlegi korkedvezményes nyugdíjasok fele munkába állna, akkor egy év alatt a GDP-nk 10%-al növekedne. Természetesen, ez most még csak elmélet, a gyakorlatban egy sokkal hosszabb folyamatról van szó. Mi azonban nagyon igyekszünk lecsökkenteni az állami kiadásokat, hogy át tudjuk irányítani a pénzeket a termelés ösztönzésére, és amennyire lehetséges, megkönnyítsük azt a terhet, ami az állami költségvetés hiányát és az államadósság csökkenését akadályozza. Ez azért is fontos számunkra, mivel ellenkező esetben nagyon nehéz lesz utolérnünk a többi fejlett EU-tagországot. Ezen kívül, fontos célunk az euró zónába való belépés és a szükséges feltételek végrehajtása nélkül, erre még reményünk sem lesz.
A mi nyugdíjreformunk nem csak az állami jövedelmek hiánypótlásával függ össze, olyan nyugdíjreformra van szükségünk, amit sokáig képesek vagyunk fenntartani. Minden évben (részben a magán nyugdíj takarékpénztár rendszerre való tekintettel) a kormány majdnem három-négy milliárd forintot volt kénytelen átutalni az állami kötelező nyugdíjalapba, hogy a mostani nyugdíjasok minden hónapban, időben megkapják a nyugdíjukat. Ez is nagyon nagy terhet rótt a költségvetésre.
Ezen felül, el kell mondanunk, hogy a társadalmunkra egyre inkább jellemző az elöregedés, kevesebb gyerek születik, és a statisztika szerint már tíz millió alatt van Magyarország lakossága, ami még további csökkenést mutat. Egyre több nyugdíjast kell eltartanunk, úgy, hogy a dolgozók száma egyre csökken. Ez nagy gondot jelent. A számadatok ijesztőek: 2010-ben a lakosságnak közel 25%-a volt korhatáros nyugdíjas, 2060-ig pedig ez az arány 60%-ra növekedhet. Ezeket a tendenciákat már most figyelembe kell venni.
3 szakaszban emeltük a nyugdíjkorhatárt: 1998 előtt a nők esetében 55 év volt, férfiaknál – 60, aztán mindenki számára 60 lett, majd 62 év, jelenleg pedig 64 éves korban lehet nyugdíjba menni. Apropó, az Európai Unióban jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy az összes tagországban egységesen 67 éves nyugdíjkorhatárt bevezetéséről. Nem tudom, hogy elfogadják-e ezt a szabályozást, de biztos, hogy e téren a korhatár emelése a tendencia minden országban. A másik tendencia, hogy a nyugdíjaknak nem kell gyorsan és automatikusan növekedniük. Kormányunk határozatot hozott arról, hogy csak az infláció mértékének megfelelően fogják emelni a nyugdíjakat. Korábban a nyugdíjak nem csak az infláció alapján, hanem a GDP növekedése alapján is emelkedtek, de nem csökkentek, amikor visszaesés volt tapasztalható.
—Mi a helyzet a Magyarország által elfogadott új törvénnyel, amely magyar állampolgárságot ad a külhoni magyaroknak, nem ugyanebből az intézkedés sorozatból való, hogy növeljék a munkaerő számát az országban? Magyarázza meg a törvény elfogadásának célját.
—A külhoni magyarokról való gondoskodás kérdése már a 80-as évektől napirenden van. Ez volt az egyik olyan téma, amely nagy hatást gyakorolt Magyarország rendszerváltási folyamatában. 1990-től ez a kérdés a politikai párbeszéd fontos elemévé lett – az országon belül, és a határon túli közösségek képviselőivel egyaránt. 2004 decemberében népszavazás zajlott Magyarországon azzal kapcsolatban, kapjanak-e könnyített úton magyar állampolgárságot a külhoni magyarok, amit az alacsony részvételi arány miatt érvénytelennek nyilvánítottak, a leadott szavazatok többségét viszont, az „igen” szavazatok jelentették. Így a kérdés már nem csak politikai környezetben, de a lakosság között is beszédtéma lett.
Az új összetételű országgyűlés 3 módosítást eszközölt az állampolgársági törvényben. Felhívnám a figyelmet, hogy ez nem egy új törvény, hanem a régi, csupán néhány változtatással, bizonyos személyek kedvezményes formájú magyar állampolgárság-szerzésére vonatkozóan. Emellett, Magyarország nem osztogatja az állampolgárságot, hanem mindenkinek egyénileg kell kezdeményezni az eljárást, vannak bizonyos feltételek, amelyeket, az igénylőnek teljesíteni kell. A megújított törvény január 1-én lépett életbe, természetes, hogy vannak olyanok, akik már éltek a törvény nyújtotta lehetőséggel.
Hangsúlyozni szeretném, hogy törvényünkkel nem szándékoztunk egyik partnerünknek sem kárt okozni. A törvény csak bizonyos személyek körére vonatkozik, éljenek akár a szomszéd országokban, akár a világ más államaiban az USA-tól Ausztráliáig, Dél-Afrikától Svédországig. Mi sehol sem kampányolunk azért, hogy az emberek kérjék a magyar állampolgárságot. A törvény végrehajtásánál csak egy elv vezérel minket – nem akarunk befolyást szerezni más területeken. Amikor valaki az egyik ország területén van, akkor annak az országnak a törvényei vonatkoznak rá, amikor a másikban, a másiké. Szerintem, a törvényt igen „lágyan” hajtják végre és különösebb probléma sehol sem merült fel. Hangsúlyoznom kell továbbá, hogy az állampolgárságot igénylő személyek felnőtt emberek, akik kötelesek ismerni hazájuk törvényeit és egyedül dönthetik el, hogy élnek-e a magyarországi törvény nyújtotta joggal vagy sem.
Magyarország kormánypolitikája mindig egyértelmű volt: felelősséget vállalunk a határon túli magyarokért, akik meg akarják őrizni öntudatukat, anyanyelvüket és a családi kötelékeiket. De mi mindig azt szorgalmaztuk, hogy mindenki maradjon a szülőföldjén, ott találja meg a boldogulást, ott őrizzék magyar identitásukat és anyanyelvüket. Mi soha nem ösztönöztük a magyar nemzetiségűek áttelepedését Magyarország területére, mint ahogy a szomszédos országokhoz tartozó színmagyar területek szeparatista törekvéseit sem.
—Azért néhány ellentmondás tűnik ki a nyilatkozatában: Ön azt mondja, hogy mindenki tartsa be annak az országnak a törvényeit, amelynek az állampolgára, viszont, például Ukrajnában nem csak a törvényekben, de már az Alkotmányban is rögzítve van, hogy mindenkinek csak egy állampolgársága lehet. Mellesleg, nemrég az ukrán házelnök helyettese, Mikola Tomenko, bejelentette, hogy a magyar állampolgársági törvény veszélyezteti Ukrajna nemzetbiztonságát. Nemzetbiztonsági veszélyről beszéltek a törvény kapcsán Szlovákiában és Romániában is. Valami azért aggasztja az Önök szomszédjait. Ön szerint, miért aggódnak?
— Románia részéről nem volt semmilyen kifogás, ott is hasonló törvény van érvényben. Szlovákiában mindig is bonyolult volt a helyzet az ott élő nemzeti kisebbségünk kapcsán. Úgy gondolom azonban, hogy manapság ez a kérdés már megoldódni látszik, a mostani külügyminiszter Martonyi János, még a posztra való kinevezése előtt ellátogatott minden szomszéd országba és elmagyarázta partnereinknek, mit jelent ez a törvény és biztosította őket, hogy a törvénymódosítások elfogadása, nem jelent veszélyt egyik szomszédos országra sem.
Értem, hogy egyes politikusok figyelmét felkelti a kérdés, hogy bizonyos politikai erők (nem csak Ukrajnában, de más országokban is) fel szeretnék használni ezt saját céljaikhoz. Úgy gondolom, ha Önöknél nemzetbiztonsági gondot okoz a kettős állampolgárság, nem Magyarország jelenti a probléma fő forrását e téren.
—Hány ukrán állampolgár nyújtott már be kérelmet a magyar állampolgárság megszerzésére? Hányan kapták már meg?
— Minden embernek egy identitása és egy anyanyelve van. Az anyanyelv választása nem önkéntes, az édesanyánktól kapjuk, de az identitás megválasztása mindenkinek önálló döntése. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ő nem lehet vagy nem kell, hogy tisztességes állampolgára legyen annak az országnak, ahol él.
A kollégáim, akik két-három éve Kárpátalján dolgoznak több történetet mondtak el idős emberekről, akik a konzulátusra jöttek vízumot csináltatni. Bár tudták, hogy soha nem fognak kiutazni Ukrajnából (azért mert se pénzük, sem az egészségük nem tette ezt lehetővé) mégis fontosnak érezték, hogy útlevelükben ott legyen a magyar vízum. Ingyenes vízumot kaptak egy évre, s amikor lejárt, egyszer sem használták fel, de újra eljöttek megcsináltatni, mert lelkiekben fontos volt számukra, hogy valamilyen kapcsolat fűzi őket Magyarországhoz. Úgy gondolom, hogy az állampolgárság kérdéséhez is így kell viszonyulni. Mi ismerjük a saját és az Önök történelmét is, ezek állandóan átszövik egyik a másikat, ez vitathatatlan. Meg kell találnunk az együttélés módszereit, melyek érdekeinket egyenlővé, lakosainkat pedig otthon is boldogabbá teszik. Úgy vélem ez a példa jól szemlélteti, hogy valószínűleg sokan csak azért fogják kérni a magyar állampolgárságot, mert őseik egykor itt éltek, összeköti őket a történelem, a családi kapcsolatok, a nyelv, a lelki szükségletek. Mi azonban nem gyűjtjük az adatokat arra vonatkozóan hányan érdeklődtek már e lehetőség iránt, mivel ez mindenkinek egyéni döntése, magánügye. Csak azt mondhatom, hogy túl nagy áradatát az érdeklődőknek nem tapasztaltuk, amennyire én tudom, eddig nagyon kevés ukrán állampolgár folyamodott magyar állampolgárságért.