Felavatták a RIT alapító elnökének síremlékét

Kilenc évvel ezelőtt, 58 éves korában hunyt el Tóth Lajos festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) alapító elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Kollégája és barátja, Magyar László festőművész és a RIT kezdeményezésére, a KMKSZ anyagi támogatásával méltó síremléket állítottak neki sírja fölött, a szürtei református temetőben. Október másodikán felesége és fia mellett ott álltak sírjánál pályatársai és egykori barátai, tisztelői.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának képviselője emlékező beszédében többek között elmondta: „Nagyon jól ismertem a néhai Tóth Lajost, barátomnak is mondhattam. Nagyon sok kellemes órát töltöttünk el együtt, különösen emlékezetes volt számomra az a két utazás, amikor együtt voltunk Varsóban egy kiállításon, illetve Hannoverben a világkiállításon, ahol a Révész Imre Társaság tagjai kiállították műveiket. Volt rá idő, nagyon sokat beszélgettünk egymással. Számunkra meglepő is volt, meg nem is, hogy az ottani közönség Lengyelország fővárosában és a világkiállításon is milyen jól fogadta a kárpátaljai magyar festőművészek alkotásait, milyen nagy sikert értek el, és milyen jó kritikákat kaptak. Ez azt igazolja, hogy azok az emberek, akik összefogtak a kárpátaljai magyar festőművészet érdekében, tényleg nagyon nívós és nagyon fontos alkotásokat hoztak létre, ami a tőlünk távol élő emberek számára is fontos volt, és elnyerte tetszésüket.”
Brenzovics László ezt követően a lapunkban Tóth Lajossal 55. születésnapja alkalmából megjelent interjút idézve emlékezett meg arról, hogy hogyan lett festő az álmodozó, rajzolgató szürtei kisfiúból, aki 2003-ban, abban az interjúban a következőképpen fogalmazott: „A hetvenes években a falumbéli Kolozsvári Laci barátommal eldöntöttük, hogy nem a nagy szovjet szocialista-realista szürke festészetet fogjuk művelni, és nem csatlakozunk az úgynevezett kárpátaljai iskolához sem, amelyet a négy európai hírű nagymester, Erdélyi, Boksay, Kassai és Sütő egyes követői félgiccsé hígítottak. Ez a művészet minket nem elégített ki, kapcsolódni akartunk a helyi hagyományokhoz, a magyar népművészethez.” Ez sikerült is neki, az ő képei különböztek attól, amit mások festettek. Megörökítője volt a kárpátaljai tájnak, a kárpátaljai magyarság sorsának, és ezzel sokunk számára nyújtott maradandó élményt. A festészete mellett fontos volt az ő személyisége is, fontos volt az, hogy milyen ember volt Tóth Lajos, aki mindig ott volt, ahol lennie kellett. Ott volt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapításánál, s ő volt az, aki a Révész Imre Társaság megalapításával egységbe szervezte a kárpátaljai magyar művészeket. Ez a társaság sikeres egyesület lett, hisz máig tudja tömöríteni a kárpátaljai magyar képző- és iparművészeket, számos kiállítás, album és kiadvány igazolja ezt – hangsúlyozta Brenzovics László.
Magyar László, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának jelenlegi elnöke hangsúlyozta: pályatársai és kollégái még sokáig nem felejtik el Tóth Lajos nevét, aki művészi munkássága mellett óriási dolgot tett azzal, hogy megszervezte, megalapította a RIT-et. Az idén 25 éves Révész Imre Társaság első, alapító elnöke tisztességes, igaz magyar ember volt – jelentette ki végül a rá emlékező Magyar László.
A család nevében a művész fia, Tóth Viktor újságíró mondott köszönetet a RIT vezetőinek és tagjainak, hogy ápolják és továbbviszik édesapja emlékét. Ugyancsak köszönetet mondott a KMKSZ-nek és annak elnökének, Brenzovics Lászlónak, amiért a RIT kezdeményezését felkarolta, támogatta, és meg is valósította.
Szót kért néhai Tóth Lajos barátja, Zselicki József költő is, hangsúlyozva, hogy egyikük sem szerette a pusztulást, a gonosz színét, a feketét. „Azt mondtuk: Űzzük el a gonoszt erről a tájról! Ő a madárijesztőket festette meg feketében, hogy eltűnjön a gonosz erről a tájról.” Zselicki József felolvasta ezt követően a Tóth Lajos halálakor, az ő emlékére írt versét. Majd a megemlékezők elhelyezték a síremléken gyertyáikat, koszorúikat, virágaikat.

Badó Zsolt