Hallgatás – beleegyezés?
Volodimir Martin „Dzerkalo Tizsnya. Ukrajina” 6. sz., 2011. február 18.
A külföldi országokban élő magyarok magyarországi állampolgárságának „egyszerűsített” magadásáról szóló törvényt a magyar országgyűlés előző év májusában szinte egyhangúan fogadta el (344 „igen”, három „nem”, öt „tartózkodás” mellett), és ez év januárjában lépett hatályba. A törvény célja – mint ahogyan azt Magyarországon állítják – saját nemzetrészeinek erkölcsi támogatása, mivel azok különböző okok miatt a történelmi haza határain kívül rekedtek. Ám, az efféle magyarázatokkal Magyarország nem minden szomszédja ért egyet.
„Kényes téma”
Mint ismeretes, Magyarország a két világháború következtében területeinek mintegy kétharmadát veszítette el, melyeken most is megközelítőleg három millió magyar él. A legnagyobb magyar kisebbségi közösség Romániában van jelen (körülbelül 1,4 millió fő, vagyis az összlakosság 6,6%-a), Szlovákiában (az ország legnagyobb nemzeti kisebbsége, közel 520 ezer fő, vagyis az összlakosság 9,7%-a) és Szerbiában – közel 290 ezer fő, vagyis a lakosság 4%-át alkotják. A határok korlátlan átjárhatósága mellett (már Szerbia is gyakorlatilag az európai integráció célvonalánál tart) a törvény elfogadása valóban jelképes gesztusnak értékelhető. A kárpátaljai magyarok számára azonban (közel 150 ezer fő) az Európai Uniós ország állampolgársága az EU-ba való utazási és munkavállalási lehetőséggel együtt nem csak erkölcsi, de nagyon komoly anyagi előnyt is jelent.
Egyébként, Magyarország nemzeti kisebbségeinek nyújtott „erkölcsi támogatása” éppen az EU-s tagországok körében váltott ki felháborodást. Szlovákia ezt a lépést nemzetbiztonságának veszélyeztetéseként értékelte, és egy időre még a budapesti nagykövetét is visszahívta. Mindezek után pedig villámgyorsan módosításokat eszközölt saját törvényhozásában, melynek értelmében azok a szlovákiai lakosok, akik felveszik a magyar állampolgárságot, elveszítik a szlovákot (jelenleg tárgyalások folynak a két ország között e kényes kérdéssel kapcsolatosan). Romániában is heves nyilatkozatok hangoztak el, melyben a törvényt Magyarország szomszédos országainak belügyeibe való beavatkozásaként minősítették, amellett, hogy ez az ország szintén hasonló törvényt fogadott el a külföldi románokkal kapcsolatban (erről kissé lentebb).
Mi a magyar állampolgárságról szóló új törvény lényege? Mostantól az állampolgárság igénylésének folyamata nagyon leegyszerűsödött: az igénylőnek hoznia kell egy igazolást büntetlen előéletéről, igazolnia kell magyar származását (fel kell mutatnia egy irattári kivonatot, hogy valamelyik közeli rokona az egykori Magyarország területén született) és bebizonyítani a magyar nyelv alapszintű tudását. A törvényalkotók elgondolása szerint Magyarország új állampolgárai továbbra is korábbi országaik állandó lakói és állampolgárai maradnak, státuszuk nem jogosítja fel őket a magyarországi ingyenes orvosi ellátásra, a nyugdíjra vagy a Magyarországon való szociális juttatásokra. A törvény egyelőre nem biztosít a külföldi állampolgárok számára Magyarország területén szavazójogot ( de ezzel kapcsolatosan az év folyamán kell döntést hozni).
A kárpátaljai magyarok számára a történelmi hazához fűződő kapcsolat okirattal való alátámasztásának lehetősége elvben nem jelent újdonságot. Eddig aktívan megkapták a határon túli magyar státuszt, mely bizonyos kedvezményekre jogosította fel őket Magyarországon. A vonatkozó igazolványok (a közhasználatban „zöld igazolványok”) kibocsátását a kárpátaljai magyar nemzeti, kulturális szervezetek végezték, azonban tavaly ezt a funkciót a főkonzulátusok vették át. Ezek után a „zöld igazolványok” kiadása tulajdonképpen leállt, ehelyett ez év januárjától megkezdődött a honosítási kérelmek fogadása. A törvény életbe lépésének ténye – bár várható volt – nem kis vízhangot váltott ki a médiában. Továbbá egyes politikusok még olajt is öntöttek a tűzre. Így Kovács Béla, Magyarország Európai Parlamenti képviselője, aki Beregszászon nyitott irodát, bejelentette, hogy január folyamán honosítási kérelmet közel öt-hét ezer kárpátaljai adott be. Hogy honnan származnak ezek az adatok, nem tudni. Magyarország más hivatalos képviselői (Bacskai József, az ungvári főkonzul és Szászfalvi László, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára) igyekeztek elsimítani a hírverést, bejelentve, hogy ezek az adatok tévesek, ám semmilyen pontosító számot nem neveztek meg e helyett. A törvénynek megfelelően, a honosítási kérelmeket nem csak a főkonzulátusok és a nagykövetségek fogadhatják, hanem bármilyen magyarországi település is, melynek van helyi önkormányzata. Mivel Kárpátalja jelentős része a magyarországi kishatárforgalmi övezetbe tartozik, feltételezhető, hogy a kérelmek beadása tömeges jellegű. Magyarország azonban nem tervezi a pontos számadatok nyilvánosságra hozását. Az ország hivatalos képviselői megpróbálják elkerülni a konkrét válaszokat az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos kérdésekre, ezt „rendkívül kényes témának” tartva. Ezért a DT.UA tudósítójának is, aki a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusához fordult, udvariasan megtagadták a nyilatkozást. Ma csak egy valamit lehet biztosan állítani: mivel az állampolgárság megszerzésének folyamata minimum három hónapig tart, a kárpátaljai magyarok közül eddig még senki nem kaphatta meg az állampolgárságot…
Kihívások és veszélyek
Jelent-e a magyarországi állampolgárságról szóló törvény valós fenyegetést Ukrajnára nézve? A Kárpátalján élő magyar kisebbségi közösség, bár lélekszáma Ukrajna összlakosságához viszonyítva jelentéktelen, nagyon konszolidált és erősen a történelmi hazájára orientálódik. A határmenti járásokban vannak olyan falvak, melyek lakói nem beszélik sem az ukrán, sem az orosz nyelvet, magyar tv-csatornákat néznek, a magyar mobilhálózatot használják, Magyarországra járnak dolgozni, stb. Az állampolgárság megadása aligha változtatná meg jelentősen a megszokott életvitelüket.
Nem kizárt, hogy ha sok kárpátaljai magyar szerzi meg a szomszédos ország állampolgárságát, idővel felerősödhetnek a magyar területi autonómia megadását követelő hangok (melyek időnként korábban is felcsendültek). Jelenleg viszont nehéz elképzelni, hogy a Magyarország „saját állampolgárai jogainak védelme érdekében” területi vagy más követelésekkel állna elő Ukrajnával szemben. Talán nincs komoly alapja azt feltételezni, hogy az állampolgárságról szóló új törvény jelentős változásokat idézne elő a magyar nemzeti kisebbség viszonyulásában vagy a két ország kapcsolatában. Azonban van egy alapvető jogi bökkenő: Ukrajnában az „Az állampolgárságról szóló törvény” értelmében tilos a kettős állampolgárság megléte. A törvény megsértésének következményeit pontosan nem fogalmazták meg, ezért ezen a téren teljes a káosz. Kárpátalján senki sem lepődik meg a kettős állampolgárság fogalom hallatán, de-facto ez már régen él, mivel több magyar nemzetiségű áttelepülvén történelmi hazájába, az ukrán személyigazolványról sem mondott le.
Hasonló a helyzet Csernyivci megyében és Kárpátalja néhány járásában is, melyek Romániával határosak. Ez az ország szintén bevezette a határon túli románok romániai állampolgárságának megadását, sőt ez a törvény még enyhébb is, mint a magyar, mert nem írja elő a román nyelv kötelező tudását. A média szerint a párhuzamos román állampolgárságot Csernyivci megyében már közel ötven ezer lakos kapta meg (igaz, hivatalosan ezeket az adatokat senki nem erősítette meg). Egyrészt, meg lehet érteni azokat az embereket, akik nem tudnak otthon boldogulni, és ki kell használniuk minden lehetőséget ahhoz, hogy kikerüljenek Európába. Másrészt, tegyük fel, hogy az ukrán törvényhozás valaha működőképes szankcionálást hoz az állampolgársági törvény betartatására, valamennyien nehéz helyzetbe kerülnek.
E mellett ezek egyszerű emberek, és mi a helyzet hivatalosan Ukrajnával? A helyzete nem meglepő. A nyilvánvaló tény ellenére, hogy a külhoni állampolgárság megadása ellentmond az ukrajnai törvényhozásnak, a Magyarországgal való kétoldalú találkozókon vagy tárgyalásokon Ukrajna egyetlen egyszer sem hozta szóba ezt a kérdést. Főhivatalnokaink úgy tesznek, mintha egyáltalán nem lenne ügy. Valószínű, hogy a krímiek orosz útleveléhez hasonlóan a nagy keleti szomszéddal való viták elkerülésének óhaja, lépett fel visszatartó tényezőként? Ámde jogosnak és hosszútávon előnyösnek ezt a helyzetet aligha lehetne nevezni.
A nemzetközi szakértők értékelése szerint az ukrán törvényhozás – a kisebbségi viszonyok tekintetében – az egyik legdemokratikusabb a világon. És a nemzeti kisebbségek úgy élnek vele, hogy nem mindig tartják tiszteletben a szomszédokat. Lehet szemet hunyni a kárpátaljai települések magyar neveinek visszaadására (bár csak egyes esetekben merül fel ez a kérdéses), „diplomatikusan hallgatni”, amikor a helyi magyar vezetők nyilatkozataikban Ukrajnát ellenséges erődítménynek nevezik, szemet hunyni afölött, hogy a megyei tanácsban a magyar pártok mindig a ruszinokkal karöltve szavaznak, sőt azt „sem venni észre”, hogy a magyar ajkú falvak községházáin az ukrán zászló mellett ott lobognak a magyar állami trikolórok is (amellett, hogy hasonló helyzetet az ukrán zászlókkal Magyarországon meglehetősen nehéz elképzelni).
Amikor azonban egy szomszédos állam egyetlen tárgyalás vagy egyeztetés nélkül elfogad egy olyan törvényt, melynek hatálya egy másik ország területére terjed ki, hivatalos képviseletei pedig aktívan fogadják a honosítási kérelmeket, tudván, hogy ez az ottani törvényhozás értelmében tilos – oldalról szemlélve egy ilyen helyzet, enyhén szólva, furcsán néz ki…
A magyar politikusok többsége a mai napig a „Nagy Magyarország” nosztalgiájával él, és ez időnként olyan tettekben nyilvánul meg, melyek a szomszédok vegyes reakcióját váltja ki. Egy legutóbbi példa: a jelképes szőnyeg bemutatása Magyarország Európai Uniós elnöksége kezdetének tiszteletére. Ennek az alkotásnak a középpontjában egy több mint 200 négyzetméternyi területű Magyarország-térkép látható, mely az 1848-as területi viszonyokat ábrázolja. A külhoni magyarok magyarországi állampolgárságának megadásáról szóló törvény elfogadását is a „Nagy Magyarország” nosztalgia kontextusában kell látni. Ez egy olyan próbálkozás a szomszédos országok irányába, amely a jelenlegi körülmények közepette még nem képes számottevő változásokat előidézni, ellenben a jövőben nagy szerepe lehet, ha megváltozik a helyzet. Ukrajna reakciója viszont (pontosabban annak hiánya) jelzésértékű a további ezirányú aktív tevékenység lehetőségére vonatkozóan.
Forrás: dzerkalo
Fordította: Szlávik
Lektorálta: BA