Héthektárosra nőtt az aknaszlatinai katasztrófa által érintett terület

Miközben az ukrán politika legégetőbb kérdése az Európai Unió és Oroszország közötti pozíciófoglalás, Kárpátalján egyre súlyosabbá válik az aknaszlatinai sóbánya katasztrófája, egyre nagyobb területre terjed ki, s úgy tűnik, a kérdésről a kormány nem igazán akar tudomást venni.

Mára mind a kilenc bányát bezárták, mivel azokat elöntötte a talajvíz, amely újabb szakadékokat hoz létre, fenyegetve ezzel a lakóházakat. A legaggasztóbb talán a politikusok állásfoglalása a kérdésben. A lakosság biztonságos helyre „költöztetésével” pont is került az ügy végére. A több évszázados múltra visszatekintő sóbánya, klinika és egyedülálló föld alatti helyiségek sorsával nem foglalkoznak. Álljon itt néhány tudnivaló a bánya történetéből.

Az aknaszlatinai bánya Európa egyik legrégibb és legnagyobb sóbányája. A termelés i.sz. II. században, a Római Birodalom fennállásának idején kezdődött – ekkor épült ki a nevezetes Európán át vezető „sóútvonal”. A XVIII. században jelentősen nőtt a termelés, az Osztrák–Magyar Monarchia, majd Csehszlovákia fennállásának idején jelentős bevétel forrása volt Aknaszlatina. A XIX. században 1700 bányászt foglalkoztattak itt. Abban az időben Kárpátalján Aknaszlatina volt az egyetlen település, amely vízelvezetéssel rendelkezett. A bányákban több tucat szivattyút létesítettek, amelyek a Tiszába vezették a vízfölösleget. Aknaszlatina virágzó fejlődésnek indult.

A szovjet korszak viszont hanyatlást hozott. Az allergiás betegek számára a hetvenes években létrehozott klinika 40 év leforgása alatt csak Ukrajnából több mint kétmillió beteget fogadott, de a Szovjetunió legtávolabbi pontjairól és külföldről is tízezrek látogattak Aknaszlatinára. A bányát azonban a szovjet irányítás ideje alatt elkezdte elönteni a víz. A hetvenes években a régi település központját az önkormányzat épületével, a régi kápolnával együtt le kellett rombolni, mert a pusztulás fenyegette őket. Ekkoriban kezdett el jelentősen csökkenni a bánya termelése is, harminc év leforgása alatt 450 millió tonnáról 21 ezer tonnára esett vissza. A különbség, az időközben bekövetkezett technikai fejlődésre gondolva, megdöbbentő.

Az aknaszlatinai sóbánya a kilencvenes évek elején veszteségessé vált. A kiépített vízelvezető rendszer akkor már nem működött. Az ökológiai problémák katasztrofális méreteket öltöttek. Az akkori vezetők közül senki nem járt közben a kormánynál legalább a kutak rendbetétele érdekében. Évszázadokon át működtek pár száz fős személyzettel, modern felszerelés nélkül; néhány esetben, ha a víz mégis elöntötte a föld alatti munkaterületet, 80 bányász szivattyúzta ki a vizet a beépített, több száz méter hosszú csatornákon át a Tiszába.

Ukrajna függetlenné válása után az állam felelőtlenül gazdálkodott az emberi erőforrásokkal – egymás után bocsátották el a bányászokat, akik az elvezető csatornák mellett dolgoztak. Így fordulhatott elő, hogy a település legfőbb objektumai (iskola, klinika, lakóházak, elektromos hálózat) az omlásveszéllyel fenyegetett területre kerültek. Hogy mikor alakultak ki a máig is ismeretlen méretű föld alatti üregek, senki sem tudja. A süllyedés napról napra, szemmel láthatóan nő.

A szakértők a katasztrófa bekövetkezte előtt megkísérelték felhívni a figyelmet a veszélyre, amit a bánya kizsákmányoló kezelése idézhet elő, de sajnos nem történtek meg a megfelelő intézkedések.

Három éve az Aknaszlatinai Sóbánya Állami Vállalat 200 millió hrivnyás támogatást kért az államtól a bánya megmentésére (az összehasonlítás kedvéért: egyetlen kárpátaljai vámhivatal 150 milliós bevételt hoz évente), a kormány azonban másképpen határozott. Felismerve, hogy a kialakult ökológiai problémát nem áll módjában orvosolni, úgy döntött, új lakókomplexumot hoz létre. Az ötvenhét kilométerre lévő Talaborfalut választották ki e célra, ahol mára már iskola, óvoda, lakóházak épültek a szlatinai „menekültek” számára. Ez „mindössze” 100 millió hrivnya kiadást jelentett. De miért éppen Talaborfalu? Az állam azzal biztatja az embereket, hogy itt épül majd ki az allergológiai klinika új föld alatti komplexuma, állást biztosítva ezzel ezreknek. Már csak arról kell valahogyan meggyőzni az aknaszlatinaiakat, hogy nem lesz jelentősebb következménye az őket évszázadokon át ellátó bánya megsemmisülésének… És persze arról is, hogy Talaborfalu megadhatja azt, amit a szülőföldjük jelentett, amelyet elhagyni kényszerülnek…

A kilencezer lelket számláló Aknaszlatina, ahol tucatnyi nemzet, nyolc, templommal is rendelkező felekezet él harmóniában, s ahová nyaranta több ezer turista látogatott, a felelőtlen vezetés által előidézett katasztrófa áldozata lett. Az allergiás megbetegedéseket kezelő klinika 300-400 méter mélyen lévő föld alatti részlegében évente több mint ötezer beteget kezeltek. Az itteni sós levegő tízszer sterilebb, mint egy műtőé – megdöbbentő adatok. Ez az egyedülálló lehetőség ma már a múlté.

Az aknaszlatinai sóbányában 3,5 milliárd tonna só maradt kitermeletlenül. A természet, látva az emberi felelőtlenséget, újra a föld alá temette adományát.