„Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere”: focista
Hétről hétre bemutatjuk egy honfitársunkat, aki mesterségét, hivatását űzve vált ismertté, s tette azzá Kárpátalját is.
Ez alkalommal Gajdos Zsoltot ismerhetjük meg, aki még csak 19 éves, de tehetségével, kitartásával, gondolkodásával máris kitűnt korosztályából.
Gajdos Zsolt Nagybégány szülötte, jelenleg a magyarországi Felcsúton focizik a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia berkeiben. Az egykori focista, Puskás Ferenc (1927 – 2006) nevét viselő akadémia 2006-ban alakult. Célja: profi labdarugók nevelése.
Hogyan jut el egy kárpátaljai kis falu fiatalja az országos szinten működő iskoláig, s kap lehetőséget profi szinten futballozni? Erről szól ez a beszélgetés.
– Mióta érdekel téged, Zsolti, a foci?
– Óvodás korom óta szeretek focizni, alig vártam, hogy hazajöjjünk az óvodából, iskolából, s itthon vagy a pályán focizzak a testvéremmel, a barátokkal, utcabeliekkel.
– Voltak, vannak focista példaképeid? Mondj egy magyart és egy külföldit!
– A magyar az egyértelműen Puskás Ferenc, külföldi több is van: Cristiano Ronaldo, Raúl…
– Mikor volt az első mérkőzésed?
– Tizenéves voltam, amikor elmentem a bégányi ifi csapattal Tiszaújlakra egy meccsre. Még korra és termetre is kicsi voltam, nem is akarták engedni, hogy játsszak, de nem volt ki a csapat, úgyhogy beállhattam. Egy gólpasszt is adtam, de végül a gólt nem adták meg, ennek ellenére nagy élmény volt a csapatban játszani.
– Iskolásként mi volt a kedvenc tantárgyad?
– A testnevelés természetesen. Szenykó Marika néni tanította Nagybégányban, nagyon szerettem az óráit.
– A foci mellett szerepeltél más sportágakban is?
– Igen, jártunk kézilabda és kosárlabda versenyekre is, illetve egyéniben dobogós helyezést értem el futásban.
– Hogyan vált hivatássá a futball iránti szereteted?
-10 évesen Jánosiban kezdtem komolyabb edzésekre járni, ott Igor Muszka volt az edzőnk. Legtöbbször busszal vagy biciklivel jártunk át Jánosiba. Később a bégányi csapatban édesapám edzett bennünket. 12 évesen elvittek volna Kijevbe, futball iskolába, de akkor a szüleim még nem engedtek el a távolság meg a nyelvi hiányosságaim miatt.
– Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországra menj focizni?
– Tévében is néztük a focit, követtük a magyarországi eseményeket, és hallottunk róla, hogy megalakult a Honvéd Magyar Futball Akadémia és fiatal tehetségeket keresnek. Először nyolcadik osztály után mentem el oda néhány próbajátékra, de nem sikerült bejutnom az iskolába, majd kilencedik osztály után is megpróbáltam, de akkor sem sikerült.
– Mi történt aztán?
– Megtudtuk, hogy nyílt egy másik akadémia is, ami Puskás Ferenc nevét viseli, és a Videoton FC működteti Felcsúton. Kértünk egy időpontot próbajátékra, elmentünk, több napig játszottam, majd a 4. nap után azt mondták, hogy felvesznek.
– Szüleid hogyan fogadták a hírt?
– Örültek, bár édesapám jobban szerette volna, ha a Honvédnál játszom, ő ugyanis nagy rajongója a csapatnak, minket is úgy nevelt, hogy nekik szurkoljunk. Azt is nehéz volt nekik megszokni, hogy ritkán találkozunk, de telefonon és skype-on napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Édesapám egy-egy fontosabb meccsemre eljött, hogy szurkoljon, néhányszor édesanyám is elkísérte, de ő inkább a testi épségemet féltette, s nem a játékot nézte.
– Milyen volt az iskolai oktatás felépítése?
– Először a zsámbéki, majd a bicskei szakközépiskolában tanultunk, mellette naponta kétszer, reggel és délután 2-2 órás edzésen vettünk részt, ami eleinte nagyon fárasztó volt.
– Honnan származtak az osztálytársaid?
– Szerte Magyarországról jöttek ide tanulni, de határon túli csak én voltam az osztályban.
– Milyen gyakran mehettetek haza?
– Minden szombat délután, a bajnoki mérkőzés után haza lehetett utazni, és hétfőn reggel kellett visszamenni. De a távolság miatt én egy hónapban csak egyszer jöttem haza, a többi hétvégén benn maradtam a kollégiumban.
– Hogyan viselkedtek veled, mint kárpátaljaival?
– Eleinte voltak néhányan, akik ellenszenvvel voltak irántam, meg „leukránoztak”, de aztán a játékommal bizonyítottam és elfogadtak, megértették, hogy nem vagyok más, csak mert Kárpátaljáról származom.
– Voltam már középpályás, hátvéd és csatár is, de ez utóbbi szeretek leginkább lenni.
– Jobb vagy bal lábas vagy?
– Inkább balos, de jobban is jól játszom.
– Sokan kihullottak akadémiáról az osztálytársaid közül?
– Igen, 28-an kezdtünk Zsámbékon, de az eredeti csapatból csak 5-en fejeztük be az iskolát.
– Érettségivel a kezedben hogyan tovább?
– A Videoton FC kötelékébe tartozom, mostanában fog kiderülni, hogy kölcsönadnak egy csapatnak, vagy maradok az NB II-ben. A múlt héten az NB II-ben edzettünk, elkezdődött a felkészülés a mérkőzésekre.
– Tanulás?
– Jelentkeztem a Szent István Egyetemre turizmus – vendéglátás szakra. Azt szeretném elvégezni. Az akadémiának közös szerződése van az egyetemmel, így egyéni órarenddel megoldható, hogy egyszerre tanuljak és focizzak.
– Csak negatív előítélet, hogy a focisták buták, vagy van benne valami?
– Szerintem nem azok, de tény, hogy aki igazán tehetséges, az hamar el kezd profi szinten focizni, s nem jut ideje a tanulásra.
– Hány éves korig tarthat egy labdarúgó pályafutása?
– Kb. 35 éves korig, persze vannak, akik még 38 évesen is focinak, a kapusok tovább tudnak a pályán maradni.
– Mi a legfőbb vágyad?
– Külföldön szeretnék játszani.
– Melyik csapatban?
– Vagy a Reálban, vagy a Chelsea-ben, ez a két kedvenc csapatom, de bármelyik NB I-es csapatba szívesen elmennék.
– Itt Ukrajnában is játszanál?
– Itt is vannak jó csapatok, mint pl. a Dinamo Kijev, vagy Shakhtar Donetsk, de az ukrán nyelvvel gondjaim lennének.
– Mennyire megy az angol?
– Középszinten elég jól elboldogulok vele.
– Nézted az Európa Bajnokságot?
– Igen, a portugáloknak, az angoloknak és az olaszoknak szurkoltam, de mindhárom csapat kiesett.
– Mi a véleményed Kassai döntéséről?
– Szerintem hibás volt, már a lest jeleznie kellett volna, az nem lett volna olyan botrányos, mint nem megadni egy gólt.
– Visszatérve Kárpátaljára, haza fogsz valaha jönni?
– Még nem tudom, egyenlőre külföldön szeretnék játszani.
– Voltak, vannak –e követőid a bégányiak közül?
– Többen kérdezték, hogy milyen az iskola, volt, aki meg is próbált bejutni, de végül nem sikerült.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki eljusson idáig?
– Kell egy adag szerencse, tehetség, jó erőnlét, de a legfontosabb, hogy szeretni kell a focit.
– Adja Isten, hogy mindez megadasson neked pályafutásod során!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma