Mégsem működnek a munkácsi melegedők

Beköszöntött az igazi, zord, hideg, havas tél. Nemcsak az éjszakák, hanem a nappalok is hűvösek, így sok rászorulónak lehet szüksége arra, hogy átmelegítse fagyos végtagjait és forró itallal enyhítse a hidegérzetét.

Korábban közzétettük, hogy Munkácson is több melegedő pont nyílik meg, ahol az odaérkezőket forró teával és étellel kínálják.

Január 16-án felkerestünk két melegedőt Munkácson, hogy megtudjuk, hányan, illetve kik élnek a lehetőséggel, tudnak-e egyáltalán róla a helybeliek.

Az első felkeresett helyszín az Ivan Franko utca 53. szám alatti bentlakásos nevelőintézet volt. Az intézmény bejáratánál kerestük a melegedőről szóló tájékoztatást, de sajnos nem találtunk olyat. A főkapu is zárva volt, de végül sikerült bejutnunk.
Szűk folyosó vezetett az iskola udvarába, ott sem voltak kiírások. A portás egy kis szoba ablakából figyelt bennünket. Mikor bekopogtunk, az ajtó ki is nyílt. Kérdésünkre, hogy hol található a melegedő pont, azt felelte, hogy ő még nem is hallott arról, hogy lennie kellene. De később eszébe jutott, hogy a hét elején a nemzeti rendőrség is erről faggatta őt.

Nagy csalódással vettük tudomásul, hogy az óriási iskola udvarán nem volt ott a hirdetésben szereplő melegedő pont. Pedig az említett utcán rengeteg gyerek kószál a nagy hidegben, nem messze él ugyanis a munkácsi romák nagy része.

A második meglátogatott helyszín a tűzoltóság és mentőszolgálat 17. számú egységének Micsurin utcai épülete volt.
A tűzoltók éppen a havat kotorták el a garázsok kapuitól és az udvarról. Kérdésünkre, hogy hol található a melegedő pont, kérdezgetni kezdtek bennünket, hogy mit szeretnénk, honnan érkeztünk. Ki is hívták az aznap szolgálatban lévő tűzoltótisztet, aki rögtön el is mondta: „Persze, hogy működik a melegedő”. Miközben sürgős telefonbeszélgetést folytatott a komaasszonyával, odavezetett bennünket egy zöld katonai sátorhoz, amely csak félig volt kész, mivel a belső részét nem bélelték ki, mint azt ilyenkor előírja a szabályzat. A sátor belsejében egy asztal és néhány szék volt, és egy, szintén félkész állapotban pihenő fatüzelésű kályha, melynek a kéménye nem volt hozzáerősítve a falához. A tiszt el is magyarázta nekünk, hogy még nem érkeztek összerakni a kályhát, de ha esetleg jön valaki, rögtön megoldják a problémát.

Azt nem mondta, hogy azok a „valakik” tudják-e majd, hová mehetnek, ugyanis a melegedőről tájékoztató táblát szemmel láthatólag addig még nem helyezték ki, a sátorral szembeni garázs falának döntötték.

Bevezetett bennünket egy kis szobába, ahol négy összecsukható ágy volt matracok és ágynemű nélkül. De biztosított bennünket, hogy igény esetén azt is szereznek, „persze csak tiszta, józan, rendes embereknek, nem pedig mindenféle csavargó alkoholistának”. De vajon hány „rendes ember” szeretne ott éjszakázni?

Még kíváncsiak lettünk volna, hogy hol van a többi melegedő, de a vezetőnk hirtelen nagyon elfoglalt lett, és a szomszéd szobában lévő hölgyet sem hagyták nyugodni a telefonok. Hol a mobilja csengett, hol a vonalas készülék. Kiderült, bejelentést kapott a tűzoltóság egy tömbházból, ezért nem is zavartuk őket tovább, elhagytuk az épületet.
Ezzel a melegedők keresését fel is adtuk.

Kárpátalja.ma