Rendkívül alacsony vízállás a Tisza egyik mellékfolyóján
A Tisza egyik jobb oldali mellékfolyója, a Nagy-ág (Rika) jelenleg a Huszt környéki szakaszon rendkívül alacsony vízszintet mutat. Helyi megfigyelések szerint több szakaszon a meder szinte teljesen kiszáradt, illetve csak elszórtan található benne víz, ami szokatlanul súlyos kisvizes állapotot jelez a térségben.
A Nagy-ág a Keleti-Kárpátokban ered, mintegy 90 kilométeres hosszúságú hegyi vízfolyás, amely Huszt városánál torkollik a Tiszába. Vízgyűjtő területe meghaladja az 1000 km²-t, és természetes állapotában gyors lefolyású, hegyvidéki jellegű pataknak számít. Normál körülmények között fontos szerepet tölt be a helyi ökoszisztémák vízellátásában, valamint a Tisza vízhozamának utánpótlásában is.
Az utóbbi időszakban tapasztalt vízhozam-csökkenés több tényező együttes hatására vezethető vissza. A Kárpátok térségében egyre gyakoribbak a csapadékszegény periódusok, különösen a nyári hónapokban, amikor a hegyi patakok vízszintje természetes módon is jelentősen visszaesik. Az elmúlt években azonban ezek az alacsony vízállású időszakok egyre hosszabbá és intenzívebbé váltak.
A folyó állapotát helyenként az emberi tevékenység is befolyásolhatja, beleértve a vízgyűjtő területen zajló erdőgazdálkodást, valamint a vízhasználatot és kisebb vízvisszatartó beavatkozásokat. Ezek együttesen hozzájárulhatnak a lefolyási viszonyok módosulásához.
A mostani helyzet nem egyedi a kárpátaljai hegyvidéki vízfolyásoknál: több kisebb mellékpatakon is hasonlóan alacsony vízszinteket figyeltek meg. A jelenség hosszabb távon ökológiai következményekkel járhat, különösen a vízi élővilág és a folyó menti élőhelyek szempontjából.
Szakértők szerint a helyzet folyamatos megfigyelést igényel, mivel a kis vízgyűjtővel rendelkező hegyvidéki patakok különösen érzékenyek a csapadékváltozásokra és az éghajlati ingadozásokra. A Nagy-ág jelenlegi állapota is ezt a sérülékenységet tükrözi, amely a Tisza teljes vízrendszerére is hatással lehet.