Soós Kálmán laudációja

Soós Kálmán személyében olyan kárpátaljai közösség- és véleményformálót tüntettek ki a köztársasági érdemrend lovagkeresztjével, aki munkássága, tevékenysége alapján mintaértékű lehet minden kisebbségi, nemzeti ügyekért felelős személy számára.

Szimbolikus értékkel bír az is, hogy előterjesztésére 2011. március 15-én történt és az átadásra június 4-e előestéjén a nemzeti összetartás napja alkalmából került sor. Soós Kálmánt, a történészt, a kutatót, a pedagógust, az embert teljes egészében, így cselekedeteiben, gondolkodásában a magyar nemzet iránti önzetlen elkötelezettség irányítja egész élete során, amiért mindig és mindenkor megküzdött, felvállalta a nehézségeket. Kárpátalja egyik legeldugottabb, kis falujában, a szovjet-magyar határ által zsákfaluvá vált Szalókán született 1962. június 14-én. A szomszéd község Eszeny középiskolájában érettségizett 1979-ben, mint a tanintézmény első középiskolai osztályának végzőse.

Tehetsége és az akkori divat szerint középiskolai tanulmányait folytathatta volna az akkoriban sokkal magasabb presztízsűnek számító közeli városok oktatási intézményeiben, de a rá mindig is jellemző lokálpatriotizmusa szerint döntött. Kitartása példamutatóvá vált az utána következő többi fiatalnak, mert felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem történelem szakára, ami a szovjet korszakban egy magyar nemzetiségű és magyar iskolában érettségizett fiatalember számára a legnagyobb kihívások egyikét jelentette. Az egyetemi tanulmányai alatt sem hátrált meg és következetesen vállalta a magyarság iránti elkötelezettségét. Kutatási témául a reformáció terjedése Kárpátalján 1517-1600 közötti években volt. A témaválasztása abban a korban merésznek tűnt és nem volt szokványos az sem, hogy mindezt levéltári kutatásokra alapozta. Egyetemi tanulmányai után 1984-től a Nagydobronyi Középiskolában tanította a történelmet, és közben kereste a lehetőséget, hogyan és hol folytathatná tanulmányait aspirantúrán a magyar nép története témakörében, miután az Ungvári Egyetemen ebben a témában nem működött doktori iskola. A Magyar Köztársaság kezdeményezésére és anyagi támogatásával megalapított ungvári Hungarológiai Központ létrejöttében is szerepet vállalt. Mint kinevezett igazgatóhelyettes ő felügyelte a felújítási munkálatokat, indította el az érdemi munkát 1989-ben. A Hungarológiai Intézetben 1995-ig dolgozott tudományos munkatársként. Lelkes fiatal és elkötelezett magyar történészként oktatta Magyarország történetét az Ungvári Állami Egyetem magyar karán. Érdekes előadásainak, tudásának hamar híre terjedt az egyetem nem magyar szakos hallgatói között, és óráira más szakról is bejártak a diákok. Részt vett a kárpátaljai II. világháború utáni első magyar nyelvű „Magyarország története” című tankönyv megírásában. Igazgatóhelyettesként nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy az intézetben folyó kutatási tevékenység szakítson a szovjet hagyományokkal, és a hiteles forrásokra épülő valós helyzetet tárják fel szűkebb régiónk, és ezen belül a magyar nemzet múltjával, jelenével kapcsolatban. Neki köszönhető, hogy számos kárpátaljai magyar település eredeti formájában kapta vissza a szovjet rendszerben oroszosított nevét, mert a Hungarológia hivatalos véleménye volt a mérvadó a Megyei Tanács települések névváltoztatását előkészítő döntéseihez. Sokszor került konfliktusba az előterjesztései miatt, míg az adott feladat ellátását megvonták tőle, melynek eredményeként számos kárpátaljai település nem magyar nevét kapta vissza, hanem egy magyaros ukrán változatot. 1995-ben tevékenységét, következetes munkáját ellehetetlenítették, fegyelmi eljárást kezdeményeztek vele szemben. Bár igazát megvédte, de az intézetben kialakult légkör és irányvonal miatt otthagyta azt, vállalva a létbizonytalanságot.

Tudományos munkásságát még középiskolai tanárként kezdte. Akkor felvételizett aspirantúrára, amikor még ez nemhogy támogatandó, de inkább féltett titoknak számított egy kisebbségi számára, akinek a történelem és társadalomtudományok területén a rendszer nem igazán akart helyet szorítani a tudósok között. A munkaadók sem nézték jó szemmel, ha valaki tudományos pályára készült, így aki ezt vállalta, mint Soós Kálmán, saját költségén, fizetetlen szabadsága rovására tehette. Tudományos fokozatát az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetében kapta 1993-ban. Kandidátusi disszertációját „Politikai harc Magyarországon a 17. század második felében” címmel írta. Tudományos tevékenysége a Kárpát-medencében élő népek etnikai viszonyainak kutatásához kapcsolódik. Érdeklődési körébe tartoznak az 1944 utáni magyar-magyar kapcsolatok, az ukránok magyarságképének alakulása, a régió, s ezen belül a helyi magyar közösség tudományos életének helyzete. Nagy figyelmet szentel a helytörténeti kérdések kutatásának, mely során a legaktuálisabb kérdéseket vizsgálja, mint például a Tisza szabályozása vidékünkön.

dr. Soós Kálmán nemzetközi tudományos konferenciák előadója, résztvevője Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában.

1996-tól a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (ma a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola) tudományos munkáért felelős főigazgató-helyettese, majd 2000 novemberétől a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora. A főiskola megalapításától kezdve aktívan részt vett a fiatal intézmény kiépítésében. Az ő vezetésével valósult meg az intézmény első sikeres akkreditációja. Az intézmény kollektívájában nagy tekintélynek örvend. Vállalt kötelességét felelősen, bölcsen, higgadtan és jóindulattal látja el. Tevékenységét mindig az intézmény érdekeinek előtérbe helyezésével végzi, megfelelően képviseli azt mind az ukrajnai, mind a külföldi fórumokon. Nagy szerepe van személyiségének, tudásának, következetes munkájának abban, hogy a Történelem Tanszék tudományos szempontból az intézményünk legerősebb tanszéke, ahol nagyrészt a főiskola volt végzősei dolgoznak. Egykori tanítványainak jelentős része sikeresen folytatja PhD tanulmányait, többen megvédték disszertációjukat, vagy abszolutóriumot szereztek és közvetlenül a disszertáció védése előtt állnak.

Tevékenységét több kitüntetéssel elismerték:

– Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kuratóriuma által Kemény Zsigmond díj, a helyi és az anyaországi kultúra kapcsolatának építéséért, a Magyar Kultúra Napja alkalmából, 2006.

– Győr Megyei Jogú Város Közgyűlése, ezüst emlékérem, a nemzeti kulturális értékek őrzése és közkinccsé tétele érdekében kifejtett munkássága elismeréséül a Magyar Kultúra Napja alkalmából, 2006.

– A Megyei Közigazgatás és a Megyei Tanács dicsérő oklevele az Ungvári Járási Tanács KMKSZ frakciójának vezetőjeként a szakbizottságokban kifejtett munkájáért , 2007.

– A Magyar Tudományos Akadémia oklevele a magyar tudományosság, a kárpátaljai magyar közösség érdekében és támogatására végzett munkájáért, 2010.

dr. Soós Kálmán tagja különböző , az oktatás és tudomány kérdéseivel foglalkozó tanácsadó testületeknek és helyi szervezeteknek. Az Ungvári Nemzeti Egyetem Tudományos Tanácsának döntése alapján évekig a kandidátusi tudományos fokozat odaítéléséről döntő szakbizottság tagja volt történelemből.

Közéleti szerepet is vállal, 1996-tól a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke. 2006-ban, majd 2010-ben a KMKSZ jelöltjeként az Ungvári járási Tanács tagjává választják, ahol a KMKSZ frakcióvezetőjeként tevékenykedik. Aktív résztvevője a megye, a járás és a város társadalmi életének.

dr. Soós Kálmán pedagógus, iskola- és közösségszervező, közéleti személyiség, és jó értelemben vett politikus. A díjazott azon intézményteremtő nemzedék élvonalába tartozik, akinek neve a kárpátaljai magyarság érdekképviseletét ellátó szervezetek iskolaügyi és egyetemes magyar oktatási- és nevelésügyi tevékenységével összeforr.

A KMF vezetése

Forrás: kmf.uz.ua