Vészhelyzet Aknaszlatinán!
A települést fenyegető veszélyről már hetek óta visszhangzik a sajtó. A Dzerkalo tizsnya arról tudósít, hogy Aknaszlatina süllyedni kezd (Aknaszlatina községe a Técsői járásban helyezkedik el az ukrán-román határ mellett).
A karsztosodott kőzet réteg túl közel került a földfelszínhez – és ez okozza a problémát. A gondot fokozza az a tény, hogy a fenyegetett részek mind lakott területek. Felmerült az emberek áttelepítése ezekről a helyekről biztonságosabb zónába. Többen felszólaltak annak érdekében, hogy nyilvánítsák katasztrófa sújtotta övezetnek a falut.
Január 27-én ülésezett ez ügyben az Állami Bizottság. Az ülésen a következő eredmények születtek: meggátolni az ember okozta katasztrófákat, emellett megújítani az allergia klinikák működését Aknaszlatinán. Mindezen helyzetért Viktor Balogát, a rendkívüli ügyek miniszterét vonják felelősségre.
A tét: a szlatinai sóbányák! A helyiek aggódnak, hogy mi lesz a bányákkal, a település már az ókortól kötődik a bányászathoz, mint mesterséghez.
A település egy gigantikus méretű só kupolán fekszik. A szakértők szerint megközelítőleg 250 millió tonna sót tartalmaz. Korábban nyílt színi bányászattal foglalkoztak a só kiaknázásához, de mára a szlatinai tavakból nyerik az ízesítő fehér aranyat. Ezen felül a szlatinai tavakat gyógyhatásuk végett majdnem egy szintre emelik a Holt tengerrel.
A XVIII. század második felétől kezdték el itt építeni a bányákat. Akkor kilenc működő bányát tartottak számon. Az utóbbi évtizedekben már csak két bánya működik: 8-as és a 9-es. A szovjet érában közel 2000 embernek adtak munkát a sóbányák. A 60-70-es évek fordulóján 300 méterrel a föld alatt szanatóriumot hoztak létre az asztmatikus megbetegedésekkel szenvedők számára.
A veszélyek a 90-2000-es évek környékén jelentkeztek. A föld rohamosan süllyedni kezdett. Karsztjelenségek alakultak ki a kőzetben és a talaj „megmozdult”. Az első nagyobb beomlás a 7-es számú bányában volt észlelhető. Nyugtalanító események sorozata rázta meg a szlatinaiakat. Emellett a szakértők bejelentették, hogy ha a 9-es bányát a víz oly mértékben mossa alá, ami már túlmutat a kritikus vonalon – súlyos következményei lehetnek.
2004 decemberében született határozat szerint stratégiai és nemzetbiztonsági feladatokat kell végezni ezeken a területeken, ami természetesen Aknaszlatina gondja, és azt ott működő, „sóban utazó”vállalkozóké. Azonban világossá vált az a tény is, hogy a só kibányászását nem lehet abbahagyni. Sőt vigyázni kellett, hogy a víz ne törjön be ezekbe a bányákba.
Azonban három évvel ezelőtt hirtelen felemelkedett a vízszint a két – még működő bányában. A munkálatokat be kellett szüntetni. 2008 szeptemberében a gyógyintézetek állami részét be is zárták. Ez csak a kezdet volt. Tavaly még egy szanatóriumot bezártak – ezek után világossá vált, hogy a gyógy ipart fel kell függeszteni és nem végezhetik el az eltervezett újításokat.
Feltehető a kérdés, hogy a regionális erők mit tettek a katasztrófák megelőzésének érdekében, vagy legalább a bekövetkezett károk utáni segítségben? Rendeleteket hoztak, terveket szőttek és aggodalmaskodtak. Ellenőrzéseket hajtottak végre a károsult bányákban és környékükön megállapítva a katasztrofális helyzetet és azt, hogy a szanatóriumokat nem lehet tovább működtetni – mindez persze világos volt az ellenőrzések nélkül is.
A mai napra a gyógy intézményekről és azok kinyitásáról felröppenő sajtó hírek az olvasók arcára szkeptikus mosolyt csalnak.
Az Állami Bizottság által hozott döntések között olyan határozatok szerepelnek, mint:
– a bányák és a szanatóriumok működését konzerválni kell;
– új bányák és szanatóriumok tervezetének elkészítése;
– Aknaszlatina rehabilitációjának tervezetének megalkotása.
Mindezen tervezetek végrehajtásához rengeteg idő és még több pénz kell. Szlatina nem rendelkezik annyi tartalékkal, hogy ezeket megvalósítsa, és az államnak sincs rá fedezete. Azonban az emberek áttelepítése alól már nem bújhatnak ki, mert az életviszonyok tűrhetetlenné váltak a károsodott területeken.
Három évvel ezelőtt még talán meg lehetett volna menteni a sóbányákat és a szanatóriumokat. Akkor sokkal olcsóbban lehetett volna „megúszni” a rendbehozatalt, mint a most érvényben levő „konzerváló” rendeletet.
A határon túli területeken is léteznek só lelőhelyek. A romániai sóbányák és a gyógy ipar mondhatni, hogy teljes valójában virágzik. Az ott található szanatóriumok nemcsak egészségügyi szempontból vonzóak az odaérkezők számára, hanem turisztikai érdekeltsége is van. A földalatti szanatóriumokban szabadidőközpontok találhatók, sőt még kápolnák is működnek a föld belsejében. Persze ez Románia és nem Ukrajna…
Kárpátalján sajnos nem Aknaszlatina az egyetlen bizonytalan állapotú bánya. A Beregszászi járásban található Nagymuzsalyi aranybánya is hasonló helyzetben van. Évek óta leállta az arany kitermelésével – de ez már egy másik téma…
A dzerkalo tizsnya nyomán
Kudron Katalin