Viharok a kétnyelvűség körül

Alaposan felkavarta az állóvizet a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért Mozgalom egy látszólag keveseket foglalkoztató kérdésben.

A civil szervezet azért küzd, hogy Szlovákia déli, nagyrészt magyarok lakta vidékein egyre több szlovák–magyar kétnyelvű felirat legyen. Ezúttal azonban olyan problémára irányították a közfigyelmet, amely már kilép Szlovákia határain.

A civil aktivisták arra mutattak rá legutóbbi akciójukban, hogy Szlovákiában számos olyan cég, vállalat működik, melyeknek magyarországi, esetleg helyi (szlovákiai) magyar tulajdonosa van, ám gyakran ezek sem járnak elöl jó példával, és bizony nem ritka, hogy csak és kizárólag szlovák feliratokat láthatunk üzleteikben, kirendeltségeikben. A magyar állami cégek (OTP, MOL) mellett most Schobert Norbi cége, a Szlovákiában is terjeszkedő Norbi Update került a figyelem középpontjába. Történt, hogy a magyar érdekeltségű cég dél-szlovákiai egységeiben nincsenek magyar nyelvű feliratok. Amikor az egyik vásárló a cég vezetésének írott levelében felhívta erre a figyelmet, akkor elutasító és kioktató választ kapott. „Kevés frusztrálóbb dolog létezik, mint amikor egy magyarországi vállalkozás a magyarlakta területeken kizárólag szlovák feliratokkal kommunikál ügyfeleivel. Elgondolkodtató az is, hogy hiába érkezik számos panaszlevél, kérve a kétnyelvűséget, a válasz mindig elutasító” – olvasható a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért Mozgalom tagjának az egyik közösségi portálon közzétett bejegyzésében.

A közhírré tett kritika kapcsán rengeteg különféle hozzászólás érkezett Magyarországról és Szlovákiából is pro és kontra, s ezeket egy internetes újságíró foglalta össze. A kommentelők egy része úgy véli, elszomorító, hogy a kisebbségben élő magyarok anyanyelvi ismeretszerzéshez kapcsolódó jogainak érvényesítésében a magyarországi cégektől, vállalatoktól sem számíthatnak támogatásra.

Az internetes felületeken nagy visszhangot kapott eset kapcsán érdemes nekünk, kárpátaljai magyaroknak is körülnéznünk kicsit szülőföldünkön.

„Egy-egy kisebbségi nyelv használata szerencsés esetben nem korlátozódhat csupán a családra, illetve a hivatalokra és a közéletre. A kisebbségi polgárok otthonosságérzetéhez hozzájárul az is, milyen mértékben lehet és van jelen nyelvük a különböző feliratokon: láthatóvá válik-e a kisebbség nyelve, vagy csak a láthatatlan (ám kétségkívül fontos) szóbeliségre korlátozódik a használata (…), vannak-e magyar nyelvű feliratok, reklámok, utcanév-táblák, útbaigazító táblák stb., azaz szemmel is érzékelhető-e a magyarság jelenléte a településeken (…), mert egy-egy közösség közérzete szempontjából fontos szerepe van a szimbolikus tér kitöltésének is” – olvashatjuk a Megtart a szó: hasznosítható ismeretek a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról című kötetben a 115. oldalon, majd a szerzők így folytatják:

„Ahol csak lehet, éljünk a kétnyelvű feliratok kihelyezésének törvény adta lehetőségével! Ezek a feliratok ugyanis nem csak jelentős szimbolikus értékük miatt fontosak.

1. Elősegítik az államnyelvet nem ismerők tájékozódását, állampolgári jogaik gyakorlását.

2. Segítik a nyelvelsajátítást: ha az ukrán nyelvvel ismerkedők naponta látják, hogy a magyar városi tanács kiírás fölött/mellett az van kiírva: міська рада, nagyobb eséllyel rögzül az ukrán megfelelő. S mindez fordítva is igaz: ha valaki nem magyar tannyelvű iskolában tanult, annak könnyebb elsajátítania a magyar hivatali nyelvhasználat jellemző jegyeit, ha a hivatalokban, az okmányokban, az űrlapokon nemcsak ukrán, hanem magyar nyelvű szövegekkel is találkozhat.

3. Hozzájárulnak a magyar köznyelv és a hivatali stílus alaposabb megismeréséhez: ha a szemünk előtt van, hogy a бухгалтерія az könyvelőség, a виконавчий комітет az végrehajtó bizottság, a довідка az igazolás, a контракт az szerződés, a міліція pedig rendőrség, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy nemcsak a kölcsönszót, hanem közmagyar megfelelőjét is ismerni fogjuk.”

Ennek alapján indultunk rövid sétára Beregszász központjában. Első látásra megelégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a legtöbb felirat ukrán és magyar nyelven is olvasható. Ám ha alaposabban körülnézünk, azonnal eszünkbe jut a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért Mozgalom által felvetett probléma. Egyáltalán nem növeli a magyar nyelv presztízsét az, hogy a Beregszász főterén található OTP fiók egyetlen magyar felirattal sem tájékoztatja ügyfeleit, miközben alig pár lépésre onnan két különböző nem magyar tulajdonú bank két nyelven próbálja magához csábítani az embereket és pénzüket.

Nos, mielőtt szigorúan összevonnánk szemöldökünket, és nagy-nagy ejnye-bejnyével ítélnénk el a legnagyobb magyar állami bank ukrajnai egységét az ukrán egynyelvűség miatt, érdemes saját portánkon is alaposabban körülnézni. Meglehetősen érthetetlennek tűnik például, hogy egy magyar többségű településen (nevezetesen Kisdobronyban) működő vállalkozás képtelen arra, hogy az államnyelvi felirat mellett magyar nyelvű szöveggel is ellássa portékáját, miközben egy Huszton működő konkurens cég ugyanilyen termékén békésen megfér egymás mellett az ukrán és a magyar felirat.

A Szlovákiában felvetett probléma tehát Kárpátalján sem érdektelen. Persze tudjuk: elsősorban nem az alapján választunk bankot, éttermet, terméket, hogy milyen nyelven van kiírva a nyitva tartás, van-e kétnyelvű tájékoztató, étlap, olvasható-e magyar nyelven is egy-egy terméken, hogy milyen összetevőket tartalmaz, de ez is hozzájárul a magyar anyanyelvű vásárló, ügyfél kényelméhez, összességében pedig ahhoz, hogy hol költi el a pénzét. Szívesebben vásárolunk, fogyasztunk olyan helyen, ahol anyanyelvünkön is kiszolgálnak bennünket. Csak az érthető meg nehezen, mi az oka annak, hogy ezt sok magyarországi és kárpátaljai magyar üzletember, vállalkozó nem veszi figyelembe.

HAI