A Beregszászi Városnapok margójára

Beregszász megyei jogú státusát 2001. május 17-én Zsupán József polgármester idején és közbenjárására kapta vissza. Azóta évente a május közepén ünneplik a város napját. Ebben az évben május 20–21-én tartották a tízedik, jubileumi rendezvénysorozatot.

Az ünnep hagyományosan a város iskoláinak a felvonulásával kezdődött, ami a szovjet forradalmi hagyományaira emlékeztette a közönséget. A város központjában felállított magas tribünről a város és megye vezetése, valamint a meghívott vendégek köszöntötték az egybegyűlteket. Az iskolák tanulói és tanárai jelmezekben elvonultak a tribün előtt, mint hajdanán.

A felvonulók nagy része viszont már nem a hajdani csasztuskákat skandálta, hanem a globalizációnak köszönhetően a hollywoodi filmekben látott életérzést utánozva nagy üdvrivalgásokkal jelezte jelenlétét, ami „szőkenős” visításnak tűnt helyenként. A rendezvény üde színfoltja volt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola felvonulása, akik korhű ruhában megidézték a Rákóczi szabadság harc kezdetét jelentő zászlóbontást.

A zászlóbontásra Beregszász városában, annak főterén 1703. május 22-én került sor, amikor a városban országos vásár volt. A történelmi dokumentumok alapján a diákok egy része eljátszotta a zászlóbontást, felolvasták a fejedelem Brezáni kiáltványát. Amit háromszoros „Vivát Rákóczinak!” kiáltással üdvözöltek a hallgatók és az egybegyűlt közönség. A diákok eljátszották a népi emlékezet által megőrzött eseményeket, Csatáry György történész, főiskolai tanár kutatásai alapján:

„Szokatlanul egyet érezve, egyet várva csendesen jöttek Vári felől a csapatok, tízen, százan, ezren. Érezték a tavaszt, a szabadságvágyat, amelyet zászlókba szőttek bele és érezték az osztrák igát. Akármilyen híresek is voltak a beregszászi piacok, ennyi nép soha nem gyűlt össze. S milyen fura nép volt, mintha nem akartak volna eladni és venni. Az osztrák spiclik rémülten szimatoltak és a hivatalnok urak a megyeházán igen elkomorodtak. Jöttek a hírek a Váriban történtekről. A megyei tisztek már szalasztottak a szatmári várba segítségért. Május 22-én, a nevezetes napon gr. Csáky István főispán tanácskozni hívta össze a megye urait. A főispán Kemsey bírót hívatta, hogy tegyen jelentést az eseményekről. Kemsey a lehető legkésőbben jelent meg a főispánnál, aki megkérdezte őt:

–Mi van ott kint, bíró úr?

–Vásár – válaszolta Kemsey. Megkövetem, kérem, bizony az rossz vásár, mert még vámot sem lehet szedni.

–Hát miért nem adnak-vesznek?

–Nincs már mit eladni, nincs is miből venni – hangzott a válasz.

Sajnos a jelenethez a rendezők nem biztosították a megfelelő hangosítást, így csak a közelben állók hallhatták a napjainkban is aktuálisnak ható kis párbeszédet. Csak reménykedhetünk, hogy a városnapok rendezőbizottsága felfigyelt a főiskola ötletes és a hagyományokat követő előadására, és a jövőben merítenek belőle. Beregszászhoz, a nagy múltú városhoz sokkal méltóbb lenne, ha a városnapot a jövőben a zászlóbontás napján tartanák, és a szovjet felvonulások hangulatát idéző rendezvény helyett hagyományőrzők bevonásával évente megidéznék a település dicső múltját, a több szász éves hagyományokat.

Kárpátalja.ma