„A kárpátaljai kisebbség végveszélyben van” – interjú Csóti Györggyel

A Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) munkatársai látogattak Kárpátaljára október 15. és 16. között.  A KJI küldetésének tekinti a magyarságuk miatt jogsértést szenvedő kisebbségek felkarolását a Kárpát-medencében. A delegáció tagjai ittlétük során átfogó képet szerettek volna kapni a kárpátaljai magyarság helyzetéről. Ennek kapcsán Csóti György, a KJI igazgatója adott interjút szerkesztőségünknek.

– Milyen céllal érkeztek Kárpátaljára?

– Kettős céllal érkeztünk Kárpátaljára. Egyrészt demonstrálni kívántuk, hogy vagyunk, létezik és dolgozik a Kisebbségi Jogvédő Intézet. Mindenki számíthat ingyenes jogsegély szolgálatunkra, akit magyarsága, vagy vélhetően magyarsága miatt jogsérelem ér. Ezt a küldetést gyakoroljuk az egész Kárpát-medencében az elcsatolt területeken. Másrészt hiteles forrásokból szeretnénk információkat szerezni, hogyan élnek ma magyar honfitársaink Kárpátalján. Milyen nehézségekkel kell szembenézniük, élhetnek-e magyarként teljes életet szülőföldjükön.

– Kikkel találkoztak a látogatás során?

Ungváron Bacskai József főkonzullal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetői közül Darcsi Karolinával és Sin Józseffel, valamint Berki Mariannával, az Egán Ede Alapítvány vezetőjével. Beregszászban Szilágyi Mátyás főkonzullal és Zubánics Lászlóval, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökével. Még utunk előtt Budapesten találkoztam Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével is.

– Hogyan értékeli a találkozókat?

Amit egy nap alatt meg lehetett tenni, azt megtettük. Sok ismert kérdésről megerősítést kaptunk, de számos új információt is szereztünk. Mindenhol örömmel fogadtak, és sehol nem volt tabu-téma. Nyíltan és bátran beszéltek a kárpátaljai magyarság sorozatos megalázásairól, meglévő kisebbségi jogok drasztikus és könyörtelen felszámolásáról, Európában példátlan elnyomásukról. Utunk második célját elértük, aktuális képet kaptunk. Remélem, az első is nyitott fülekre talál majd a Kárpátok alatt, miszerint számítanak a Kisebbségi Jogvédő Intézetre jogaik megőrzésében, kiharcolásában.

– Összességében milyen konzekvenciákat vont le az utazást követően?

Vannak felületes, kevésbé lényeges tapasztalatok, és vannak a kárpátaljai magyarok létét alapvetően meghatározó tények. Apróságnak tűnik, de az ukrán sovinizmus megnyilvánulásának értékelem azt a kisstílű intézkedést, miszerint az orosz Szputnyik oltást nem ismerik el védettséget jelentő vakcinaként. Delegációnk minden tagjának volt védettséget igazoló uniós digitális COVID-igazolványa, de egyikünk ezt Szputnyik oltásra kapta. Ő nem léphetett be Ukrajna területére.

Rendkívül súlyosnak tartom azt az európai joggyakorlattal ellenkező, embertelen eljárást, miszerint koholt vádak alapján eljárást indítanak magyarok és intézményeik ellen, de évekig nem zárják le a nyomozást, lehetőséget sem adva nekik, hogy bíróság előtt igazolják vétlenségüket. Az ukrán törvények szerint fél év elteltével le kell zárni a nyomozást, és áttérni a bírósági szakaszra, vagy elejteni a vádat. A félév letelte előtt azonban újabb hamis vádakat fogalmaznak meg, és tovább folyik a „nyomozás”. Tudtunk ilyen ügyekről, de most nyilvánvalóvá lett, hogy Kárpátalján ez rendszerszintű gyakorlat.

Mindent összevetve a kárpátaljai magyar kisebbség végveszélyben van. Ez azért is nagyon szomorú, mert mi barátként tekintünk Kijevre, hiszen a kárpát-medencei magyarságnak meghatározó érdeke egy stabil, erős, dinamikusan fejlődő Ukrajna. Kárpátalja hosszú évszázadok óta soknemzetiségű terület, lakói harmonikus együttélésben építették ezt a régiót, beszélték egymás nyelvét, és ha kellett, együtt védték szabadságukat. Ma is egymásra vagyunk utalva, jövőnk csak együtt képzelhető el. De ehhez meg kell őrizni az itt élő őshonos magyar kisebbséget. Megmaradásuk legelemibb feltétele az anyanyelv használatának joga és lehetősége a születéstől kezdve a halálig, korlátozás nélkül, az élet minden terültén.

Mondik Márta

Kárpátalja.ma