Az antropológia honfoglalása

A nyelvészek a magyar nyelv eredetét kutatják, a régészek a magyarság ősi kultúráját próbálják kikövetkeztetni soványka leleteikből – van végre valaki, aki megmondaná, kifélék, mifélék vagyunk mi, magyarok?

Talán az antropológusok tudják? A klasszikus (fizikai/biológiai) antropológia már az 1880-as évek óta kutatja a magyarság eredetét.

Történt egyszer – még 1878-ban, hogy Török Aurél a párizsi világkiállításon fölháborodott, mert az úgymond tipikus magyar koponyák mind rablógyilkosoktól származtak. Mely koponyák feltehetőleg a nevezett úriemberek fővesztése után váltak tudományos stúdiumok tárgyaivá. A magyar tudós azzal az elhatározással utazott haza, hogy Magyarországon magasabb szintre kell emelni az antropológiai kutatásokat.

Török Aurél ekkor már kezdte beleásni magát az antropológia vagy másként embertan tudományába. Ez irányú tevékenysége nyomán 1881-ben (kilenc évvel a Finnugor – akkor Altajisztikai Tanszék – után) a budapesti egyetemen megalakult az Anthropologiai Intézet.

Mi is ez az antropológia vagy embertan? A Magyarország a XX. században című enciklopédiának az interneten is olvasható meghatározása szerint „a Hominidák evolúciójának és variációinak vizsgálatával foglalkozó tudomány”. Meg kell különböztetnünk a kulturális antropológiától, mely részben néprajz, részben szociológia, részben folklorisztika, de amúgy egészen más.

Török Aurél és első tanítványai

A klasszikus vagy fizikai/biológiai antropológia legfőbb módszere, hogy méricskéli az embereket. Élőket és holtakat. Utóbbiaknak leginkább a csontjait. A tudományos megállapítások legfőbb alanya a fej. Az antropológia kutatásait megkezdő Török Aurél a koponya mérésére többféle eszközt (craniometert) is tervezett. Kraniometria módszereit 1890-ben egy szép vaskos műben összegezte (Grundzüge einer systematischen Kraniometrie).

A mérési eredmények különböző matematikai módszerekkel elemezhetők. Török Aurél ebben is élen járt, a valószínűségszámítást is alkalmazta.