Az emberiségnek nem a természetet, hanem saját természetét kell legyőznie

Akár költői, akár hétköznapi szavakkal mondjuk: nincs teljes, egészséges emberi élet a természet egészsége, teljessége nélkül – fogalmazott Áder János magyar köztársasági elnök a közszolgálati televízióban elhangzott újévi köszöntőjében. Hozzátette, az emberiség mégis, mintha elfeledte volna ezt az együttélést.

Az ember a táj szülöttje is, egy sajátos és másutt a világon fel nem található fénytörés gyermeke – idézte Szabó Zoltánt Áder újévi beszédében. Hozzátette, ez a gondolat egy megindító vallomás egy írótól, aki élete jelentős részét kénytelen volt szülőföldjétől távol tölteni.

Az ismerős táj éppúgy hozzánk tartozik, ahogy mi tartozunk ehhez a vidékhez – fogalmazott a köztársasági elnök. „A hegyek, a völgyek, a síkságok és a vizek mind itt voltak akár évmilliókkal ezelőtt, menedéket adtak, táplálták az előttünk járókat, történelmünk színterévé váltak. Az otthont jelentették szüleinknek, nagyszüleinknek, és az otthont, a szülőföldet, a hazát jelentik nekünk is” – tette hozzá.

Magyarország köztársasági elnöke újévi beszédében magyar írók, költők szavaival mutatta be az emberek és a táj közötti szoros kapcsolatot. Elsőként Petőfi Sándor szavait idézte: „Mosolyogva néz rám a Dunától / A Tiszáig nyúló róna képe.” „Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom” – folytatta Radnóti Miklós szavaival. Végül Szabó Magda figyelmeztetését idézve kiemelte, „A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni”. Áder János hozzátette, akár költői, akár hétköznapi szavakkal mondjuk:

nincs teljes, egészséges emberi élet a természet egészsége, teljessége nélkül.
Mégis, az emberiség az elmúlt évtizedekben, mintha elfeledte volna ezt – hívta fel a figyelmet.

Meg tudjuk-e őrizni a tájat jelenlegi formájában?

Áder János szerint az évszázad kérdése, hogy lesz-e még ez a táj ugyanilyen formában hazája az utánunk jövőknek. „Holnap is ugyanolyan lesz-e a folyó, a virág, a puszta, a bokor, a hegyoldal, mint amilyennek most ismerjük. Meg tudjuk-e őrizni és tovább adni úgy, ahogy kaptuk. Lesz-e ugyanolyan színe, formája, lesz-e ugyanolyan tápláló terménye és a termények ismerős íze? Vagy mi leszünk az a nemzedék, amely alig egy emberöltő alatt elherdálja évezredes, évmilliós örökségét?”

A légkör közös, a vizeink egymásba folynak. A káros hatások útlevél nélkül közlekednek az egész Földön – emelte ki. Hozzátette, a pannon táj sem mentes a változások következményeitől, Magyarországon is kiszáradnak a patakok, beéretlenül perzselődik meg a termés, őshonos növények tűnnek el.

A változás befolyásolja életünket, jövőnket – emlékeztetett a köztársasági elnök.

„Miért nem vesszük észre, hogy ha bajban van a természet, annak részeként bajban vagyunk mi is. Ha ragaszkodunk otthonunkhoz, hazánkhoz, akkor miért nem ragaszkodunk a minket körülvevő, éltető természethez?” – tette fel ezeket a fontos kérdéseket. Hozzátette, „nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk”.

Kiemelte, mindannyiunk személyes felelőssége, hogy megőrizzük, becsüljük a tájat, amit örököltünk. „Őrizzük meg mindazt, amitől hazánk nekünk a legszebb a világon” – zárta ünnepi beszédét az államfő, és boldog új évet kívánt Magyarországnak.